2022 elején már ott tartunk, hogy a digitális szolgáltatások a villamosenergia-fogyasztás 10 százalékát teszik ki, a széndioxid-kibocsátásuk pedig majdnem megegyezik a hulladékszektoréval, ami egy ország energiafogyasztására vetítve körülbelül 2 százalék. Franciaország például évente 62,5 millió tonna erőforrást használ fel digitális berendezések előállítására és használatára, és az ágazat a teljes életciklusa során évente 20 millió tonna hulladékot termel.
A környezetkárosítók között élen járnak az elektronikai eszközök, első helyen a nagyképernyős tévék, ezt követik a szerverek és a digitális hálózatok. Az életciklus fázisai szerint, vagyis a gyártás, elosztás, felhasználás és élettartam szempontjából a gyártási szakasz viszi el a legtöbb energiát, ezt követi az energiafaló használati periódus. Ebből már sejthető, hogy energiatakarékosság és környezetvédelmi szempontból jobban tesszük, ha digitális berendezéseinket nem dobjuk el, hanem felújítjuk, megjavíttatjuk és próbáljuk megőrizni épségüket.
A világátlag lakossági digitális felszereltség terén 8, vagyis ennyi tévé, telefon, laptop, táblagép és egyéb digitális eszköz van családonként.
Vannak persze ennél kevesebb és több eszközt felvonultató országok, például a franciáknál ez a szám 15.
A gyártást illetően a környezeti hatások két nagy faktorra bonthatók. Egyrészt a gyárak rengeteg energiát fogyasztanak, és főként magas szén-dioxid-kibocsátással rendelkező országokba telepítik őket (Ázsia, Egyesült Államok). Másrészt,az előállítás jelentős mennyiségű fémet használ fel, amelyek kitermeléséhez szintén sok erőforrás és energia szükséges. A felhasználási szakaszban a környezeti hatás elsősorban a villamosenergia-fogyasztásból származik.
A mobiltelefon megjavíttatása több mint 2-4-szer kisebb környezeti kárt okoz, mint az új készülékek gyártása. És hogy tovább menjünk, konkrét elemzésekből kiderül, hogy a digitális eszközök újrafelhasználásának, megjavíttatásának valódi környezeti értéke van. Egy használt mobiltelefon beszerzése 55–91 százalékkal csökkenti az éves környezetterhelést egy új készülék használatához képest. Ezzel elkerülhető 82 kilogramm nyersanyag kitermelése és 25 kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátása évente,
ami 87 százalékkal kevesebb, mint az új berendezéseknél.
A mobiltelefon felturbózása, még ha a képernyő és az akkumulátor cseréjét, valamint új kiegészítők hozzáadását is jelenti, több mint 2–4–szer kisebb környezeti hatást okoz, mint az új mobiltelefon gyártása.
Persze nemcsak a fogyasztókon múlik minden, ott vannak a telefonszervizek is! Ha mindig frissítik árukészleteiket, használt, de jó minőségű alkatrészekkel dolgoznak, odafigyelnek a csomagolásra, optimalizálják a használt áruk készletét, akkor jelentősen csökkentik a környezeti terhelést.
Ha a vezetékes hálózatokat vetjük össze a mobilhálózatokkal, azt látjuk, hogy a vezetékes hálózatok negatívabb hatást gyakorolnak a környezetre, mint a mobilhálózatok (75 és 90 százalék között, szemben a 10 és 25 százalékkal), mert több villamos energiát fogyasztanak a használati szakaszban, és több berendezést igényelnek – gondoljunk a felhasználók modemeire. Az egyes hálózattípusokon elfogyasztott gigabájtok mennyiségéhez képest azonban a vezetékes hálózatok környezeti hatása háromszor kisebb, mint a mobilhálózatoké.
És mi a helyzet az aggasztó környezeti hatásokat mutató 5G–vel? A 4G és 5G hálózatot összehasonlítva azt az eredményt kapjuk, hogy telepítéskor az 5G az energiafogyasztás növekedését generálja. A legújabb tanulmányok szerint azonban a nem túl távoli jövőben az 5G kiépítése energiamegtakarítást eredményezne és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését.
(Borítókép: Alain JOCARD / AFP)