A középkor kulturális termékeivel elbánt az idő. A régi könyvek, röpiratok és kéziratok túlnyomórészt elporladtak, elégtek, vagy egyéb módon reciklálódtak. A megmaradt dolgokra tekintve az utódokra jellemző elfogultság alakul ki: a megmaradt rész alapján alábecsüljük, kisebbnek és kevésbé sokszínűnek gondoljuk a megsemmisült részt.

A középkori lovagi hagyomány irodalmával foglalkozók ezen a torzításon tűnődve találkoztak egy nagyon hasonló problémával, azzal, ahogy az ökológia próbálja megbecsülni, hány eddig fel nem fedezett állatfaj él a Földön.

A kutató csapat holland, angol, francia, német, izlandi és ír középkori könyveket vizsgáltak és arra jutottak, hogy a valaha létezett irodalomnak 9 százaléka maradt fenn. A szakemberek részletes listát készítettek a hivatkozott, de mára elveszett művekről. Még mielőtt ezzel elkészültek volna, látható volt az is, hogy az ír és izlandi művekből több megmaradt, tehát az, hogy egy szigeten találhatók, szerencsésebb sorsot jelentett a könyveknek.

Nagyon sok irodalom elveszett, nem is tudjuk, mennyi, de ezzel a módszerrel legalább lesz valamilyen elképzelésünk, hogy a kirakósnak mekkora része hiányzik

– fogalmazott a Science magazinban megjelent cikk egyik szerzője, Matthew Driscoll, a Koppenhágai Egyetem munkatársa.

Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy léteznek az Artúr-mondakörnek elveszett romantikus történetei

– tette hozzá.

A galaxisoktól a járványokig

A környezettan használ olyan statisztikai modelleket, amelyek korrigálják a potenciális torzítást a biológiai sokszínűség becslésénél. Az egyik ilyen modell, a Chao1 kidolgozója Anne Chao, a Csinghua Egytem munkatársa maga is részt vett a lovagi irodalom egykori kiterjedésének megbecslésében.

Chao modelljének eredeti célja, hogy pontos becslést adjon egy területen élő összes faj számáról az ott élő ismert fajok alapján. A modell az alapján rangsorolja a fajokat, hogy hányszor észlelték őket. Ha egy nehezen észlelhető hópárducot egyszer látunk, az F1 jelzést kapja. Ha eggyel többször látták, az F2 jelzést használják. Az így létrejött számsorból pedig következtetni lehet az F0-ra, a zéró alkalommal megfigyelt fajokra.

Eléggé fura érzés azt mondani, hogy egy irodalmi mű úgy működik, mint egy állatfaj. A valóságban ráadásul ez a módszer nem csak környezettanban használatos

– mondja Mike Kestemont, az Antwerpeni Egyetem munkatársa.

A Chao1-et kőeszközök, a galaxisokban található csillagok vagy szoftverben található bugok számának becslésére, és nem utolsósorban járványtani modellezésre is alkalmazzák.

Az irodalom szempontjából maguk a művek a fajok, és ezek fennmaradt kötetei az észlelt példányok. A számítások szerint az említett hat ország 3649 fennmaradt lovagi irodalmi könyve egykor 40 614 példányban létezett. Ami a fajokat, vagyis az irodalmi alkotásokat illeti, ezek 38 százaléka maradt fenn.

A könnyebb művek lemorzsolódtak

A vizsgálat során eloszlási profilokat alkottak az egyes nyelveken. Ez a jelentős tényező ugyanis azt mutatja, hogy egy adott időszakban született mű hány példányban készült el átlagosan. Minél kevesebb példányban másoltak egy művet, értelemszerűen annál nagyobb az esélye, hogy elveszett az idők során. A profilok megmutatták, hogy mennyire volt kiegyenlített a többször és kevésbé sokat másolt művek eloszlása.

Az óangol és középkori angol művek példányai például az egyenetlen eloszlás miatt nagyobb számban vesztek el, és mindössze 7 százalékuk maradt fenn. Az izlandi és ír iratok ugyanakkor 77, illetve 81 százalékban maradtak fenn.

A kutatók szerint sok minden utal arra, hogy nagyobb és impozánsabb könyvek nagyobb eséllyel maradtak meg. A lovagi irodalom könnyebb és kisebb példányait könnyebben nyilvánították nélkülözhetőnek és használták fel egyéb célokra, más könyvek készítésére, illetve korabeli példák alapján gyertyák vagy hús csomagolására. Előfordult továbbá, hogy cipőbélés lett belőlük, vagy éppen egy püspöki süvegbe építették merevítésnek.

Utóbbi a viselője tudtán kívül egy valószínűleg francia eredetű erotikus mese fordítása volt

– mesélte Driscoll.

(Ars Technica)