Ausztrál kutatók bevetnék a modern géntechnológiai legújabb vívmányait.
A Thylacinus cynocephalus, amelyet testfelépítése miatt erszényesfarkasnak, vagy a hátán található csíkok miatt tasmán tigrisnek is neveznek, egy erszényes ragadozó volt, és semmi köze sem volt a farkasokhoz vagy a tigrisekhez. A kenguruk és koalák mellett a ausztrál megafaunát 40 ezer évvel ezelőtt érintő kihalási hullám egyik túlélője volt. Az utolsó, Benjamin néven ismert példány 1936. szeptember 7-én hajnalban múlt ki a Hobarti Állatkertben, miután gondatlanságból kizárták a kifutójába, és az környéken jellemző szélsőséges időjárás miatt a napközbeni forróságot követő hajnali hidegben megfagyott.
Az erszényesfarkas kihalásának fő okai a csekély genetikai változatosság és vírusos betegségek voltak, és nem utolsó sorban az ember. A helyi állam egy fontot fizetett a juhokat ritkító ragadozók fejeiért, de az állattenyésztők ingyen is szívesen pusztították őket.
A fekete-fehér felvételen az állatkertben szaglászó és vakarózó különös állat kísérteties képei először szembesítették a nagyközönséget azzal, hogy az ember képes alig ismert bolygónk alig ismert állatfajait kiirtani. Az erszényes farkas ezzel együtt beleégett az ausztrál mitológiába. Néhol látni is vélték, de mára biztos, hogy nem maradt belőlük.
A Melbourne-i Egyetem munkatársai március elsején bejelentették, hogy egy magánszemély 3,6 millió dolláros adományából Thylacinus Genetikai Restaurációs Kutatás (TIGRR) néven programot indítanak az erszényesfarkasok feltámasztására.
Több mint két évtizede visszatérő téma Ausztráliában az erszényesfarkasok feltámasztása. 1999-től Michael Archer Paleontológus látott neki az állat újraélesztésének. Mintegy 57 millió dollárt költöttek a programra, amit 2005-ben „képzelgésnek” nyilvánítottak és leállítottak.
Optimizmusra ad okot, hogy az elmúlt másfél évtized kiugróan sok fejlődést hozott a géntechnológiában, ezek egyike a CRISPR génszerkesztés megjelenése. Ugyanezek a fejlemények bátorították fel a Colossal biotechnológiai céget a mammutok feltámasztására.
A TIGRR programot vezető biológus, Andrew Pask szerint a munka csak részben egy kihalt állat feltámasztásáról szól:
Az nem csak egy Jurassic Park, nem kellene Istent játszanunk. Ezekre a dolgokra nagyrészt azért van szükség, hogy a mostani erszényeseket megvédhessük
– mondta.
Az erszényes farkas legközelebbi élő rokona az erszényes cickány. A feltámasztáshoz igazából csak a cickány genomjába kellene a két élőlény közötti különbségeket beollózgatni. Ehhez Paskék 2017-ben elkészítették az erszényes farkas teljes genomját.
Még legalább egy évtizedre vagyunk attól a technikától, ami képes egy állatot génszerkesztéssel egy másik állattá alakítani. Pask és csapata addig is megpróbálja megmenteni az erszényes nyesteket, amiket azért fenyeget kihalás, mert szívesen fogyasztják a behurcolt és elszaporodott óriásvarangyokat, és elpusztulnak a mérgétől.
Ezért génmódosított erszényes nyesteket hoznának létre, amelyek ellenállóak a békák mérgével szemben.
A kihalt állatok feltámasztásával kapcsolatban felmerülő komoly ellenérv, hogy a gyakorlatban a biológiai sokszínűség csökkenéséhez vezetnek. Ennek oka, hogy a feltámasztott állatok népességének fenntartása nagyon költséges, és ez a megmaradt környezet védelmétől veszi el a pénzt.
Pask szerint az erszényes farkas azért jelent kivételt, mert egykori élőhelyei 90 százalékban ma is változatlanok, így a visszailleszkedése könnyű és olcsó lenne.
(Cnet)