Tizennégyrendbeli gyilkosságért állítják bíróság elé az amerikai William Huselt. A vád szerint 14 betegének adott be a halálos dózist messze meghaladó adagban kábító hatású fájdalomcsillapítót, fentanylt, amit egy másik kábító hatású fájdalomcsillapítóval, hydromorphone-nal kombinált, és megfejelte még a szedáló hatású Midazolammal is. Ez utóbbi egyébként Amerikában a kivégzésekkor használt gyógyszerkoktél része is.
Az orvos egy intenzív osztályon dolgozott, kizárólag éjszakai műszakban, az Ohio államban lévő Mount Carmel kórházban. Praktizálása alatt harmincnál is több gyanús haláleset fordult elő, ezek közül
az ügyészség jelenleg 14 esetben látja bizonyítottnak, hogy a doktor szándékosan oltotta ki életüket,
tehát a betegek halálát nem a betegségük, hanem az orvos tevékenysége okozta közvetlenül.
Az egészben talán a legszörnyűbb, hogy mindez éveken át zajlott 2014 és 2018 között. Ebben az időszakban senki nem vonta kétségbe az orvos tevékenységét.
Husel doktor kizárólag éjszaka dolgozott ebben a viszonylag kis kórházban, ahol az intenzív osztályon egyedül volt ügyeletes, más orvos tehát nem tartózkodott az osztályon.
Néhány nővérnek ugyan feltűnt a hatalmas adag gyógyszer, amit az orvos rendszeresen bead betegeinek, egyikük sem tett azonban említést feletteseinek erről.
A felügyeleti szervek szerint a gyógyszerészeknek is fel kellett volna hogy tűnjön mindez, hiszen az ilyen típusú szerekről pontos kimutatást kell vezetniük, de közülük sem tett senki panaszt semmilyen szinten.
Ezért aztán jelenleg 24 nővér és két gyógyszerész ellen is eljárás folyik, bár ellenük feltehetőleg ez megáll majd a működési engedélyük felfüggesztésénél. A kórházból azóta elbocsátották a főigazgatót és az orvosigazgatót is.
Egy külső orvos szakértő, Robert Powers, a University of Virginia professzora szerint több szinten is fel kellett volna hogy tűnjenek a kiugróan magas kábító hatású fájdalomcsillapító-adagok, illetve a felhasználás mennyisége, és persze a gyanús halálesetek is. A dolgot persze nehezíti, hogy intenzív osztályról van szó, ahová a legsúlyosabb betegek kerülnek, és ahol gyakran indokolt is a kábító hatású fájdalomcsillapítók használata. Ezenfelül az intenzív osztályon mindig a legmagasabb a halálozás, hiszen itt a legsúlyosabb betegek kapnak kezelést.
Az orvosnak egyébként szakorvosi minőségben ez volt az első munkahelye, és a vele dolgozó nővérek kifejezetten tisztelték, nagyon nagy tudású orvosnak tartották és soha nem vonták kétségbe szakmai döntéseit.
Ohio állam orvosi felügyeleti szervein belül mindenesetre áll a bál, mivel kiderült, hogy annak ellenére kapott működési engedélyt az orvos, hogy büntetett előéletű volt. Fiatal korában autókat tört fel, és miután egyik iskolatársa erről tudomást szerzett, csőbombát készített, amit a diáktársa autója alá tervezett elhelyezni, hogy elhallgattassa. Erre végül nem került sor, viszont a történtekért bíróság előtt kellett felelnie, ahol 6 hónapos, letöltendő börtönbüntetést kapott. Az elhunyt betegek hozzátartozói és ügyvédjeik szerint a kórházat is felelősség terheli azért, hogy az orvost mindezek ellenére alkalmazták. A kórház védekezése szerint ők csak az elmúlt 10 évre visszamenőleg vizsgálják meg az alkalmazottak hátterét.
Ilyen esetek újra és újra előjönnek. Volt már ilyenre példa a koronavírus-járvány elején is, amikor is egy német orvos próbálta meg, saját elmondása szerint csökkenteni betegei szenvedését azzal, hogy megölte őket.
Nálunk sem példa nélküli a dolog, valószínűleg sokan emlékeznek még a magyar fekete angyal esetére is. Magyarországon a Nyírő Gyula Kórház ápolónőjének esete kavart nagy port a 2000-es évek elején, aki először bevallotta, majd később minden beismerő vallomását visszavonva tagadta tetteit. Őt első fokon kilenc, majd
jogerősen tizenegy évre ítélték, mivel az ítélet szerint betegeinek intravénásan morfiumot, Seduxent és káliumot adott be.
A legextrémebb példa azonban minden kétséget kizárólag Dr. Halál, vagyis az örmény–amerikai kórboncnok, Jack Kevorkian ügye, aki saját bevallása szerint száznál is több betegnek segített meghalni. Ő azonban ravasz volt és nem saját kezűleg adta be nekik a halálos dózisú gyógyszert, hanem egy öngyilkos masinát fejlesztett ki, ahol végül a beteg nyomta meg a gombot – egy eset kivételével.
Talán ezért viszonylag sokáig sikerült elkerülnie a felelősségre vonást is – végül ő is börtönben végezte. Esete sok vitához vezetett, hiszen nála a betegek maguk kérték a halálos adag gyógyszert. Volt, aki azzal érvelt, hogy ehhez joguk van halálos betegség esetén. Kevorkian betegei közül azonban többnél is kiderült, hogy nem szenvedtek semmilyen gyógyíthatatlan betegségben, egyszerűen csak depressziósak voltak, akik megfelelő kezelés mellett ma is élhetnének. Életéről film is készült, amelyben Al Pacino személyesítette meg a halált osztó orvost.
A cikk szerzője szakorvos, c. egyetemi tanár.
(Borítókép: Képünk illusztráció. Fotó: Hannah McKay - Pool / Getty Images)