Úgynevezett randomizált és kontrollált klinikai vizsgálatok előzik meg a különböző szakmai kollégiumok ajánlásait egy adott betegséggel kapcsolatban. Tehát, ha egy adott módszer kiállja a fenti vizsgálatok próbáját, pontosan meg tudjuk határozni, hogy mennyire hatásos az, és valójában nem a véletlen vagy más hatás vezetett a beteg gyógyulásához. 

Jelenleg minden lehetőségünk megvan arra, hogy egyre több betegséget kezeljünk, egyre jobb eredménnyel. Ennek ellenére, 

akik saját portékájukat próbálják ránk sózni, amely mögött semmilyen tényeken alapuló vizsgálat nem áll, sőt ezen túlmenően még a valódi orvosokat és gyógyszerészeket korrupcióval, megvesztegetéssel, és mindenféle összeesküvés-elmélettel ostorozzák. Úgy tűnik, egyre nagyobb sikerrel. A kérdéssel mi is foglalkoztunk korábban az egyre növekvő oltásellenesség miatt. Boldogkői Zsolt molekuláris biológus professzor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára elsőként foglalkozott ezzel a témával Magyarországon, többek között a homeopátia miatt is.

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb vívmánya a tényeken alapuló orvoslás. Miért nem tud áttörni? Miért akarunk még mindig citromos teával és C-vitaminnal gyógyítani? 

Sok ember az érdekeivel ellentétesen, a kuruzslóknak hisz, hatástalan szerekre és terápiákra dob ki pénzt, ahelyett, hogy az autentikus orvosláshoz fordulna. Persze a helyzet kissé komplexebb, mert rendszerint csak megelőzni akarjuk a bajt, vagy kisebb betegség esetén fordulunk az alternatív gyógyászathoz. A tudománynegligálás és -tagadás hátterében mentális és pszichológiai jellegű tényezők állnak. Egyrészt, nem értjük a tudományt, mert hiányzanak a képességeink és/vagy az ismereteink ehhez. Másrészt, ez a nem értés sérti az önbecsülésünket és a személyes identitásunkat, ezért inkább tagadjuk a tudomány megbízhatóságát, ill. a tudomány képviselőinek hitelességét. A közösségi háló pedig megteremti annak a lehetőségét, hogy a hasonló nézeteket vallók csoportjához csatlakozzunk. A modern törzshöz tartozás pozitív élményeket generál bennünk, amit csak erősít, ha közös gyűlöletet gerjesztünk a racionális oldallal szemben. Továbbá, a közösségi tudat megszünteti a kételyeinket is, hiszen az lehetetlen, hogy ilyen sok ember butaságokban higgyen, legalábbis ezt úgy véljük. Mindeközben nem vesszük észre, hogy információs buborékba zártuk magunkat, aminek falát csak a belülről jövő szitokszavak hagyhatják el. Ami a konkrét kérdést illeti, a vitaminokat illetően az a közhiedelem, hogy ezek az élet legfontosabb molekulái. Való igaz, hogy a vitaminhiány betegséget okoz, de ez minden tápanyaggal így van. A kérdés az, hogy szükségünk van-e extra vitaminokra, különösen igen nagy dózisban? Rendszerint nincs. 

Éppen azok, akik a saját portékájukat akarják ránk sózni vádolják az orvosokat összeesküvéssel, korrupcióval, és egyebekkel. Miért nekik hiszünk, és nem 200 ország valamennyi orvosának?

A legsúlyosabb, amikor egy eredetileg orvos, ma már imposztor, vádolja ezzel a szakmában maradt kollégákat. Az említetteken kívül, van még számos pszichológiai tényező: az alternatív „orvos” mindig barátságos és biztos gyógyulást ígér, a valódi orvos viszont az igazat mondja, ha kérdezik. Az igazság pedig gyakran kellemetlen, sőt, néha halálosan fájó. A kórházak hangulata és a betegségtudat is lehet riasztó, jobban szeretjük hallani, hogy nem lesz semmi baj, ha issza azt a citromos teát és közben méregtelenít.

Miért gondoljuk, hogy mindenhez értünk? Például a focihoz jobban, mint a profi labdarúgóból lett szövetségi kapitány, vírusokhoz jobban, mint a virológus, a háborúhoz jobban, mint a katonák? 

A jól ismert Dunning–Kruger-hatást említem. Ez a kognitív torzítás egy speciális formája és azt jelenti, hogy túlbecsüljük a saját képességeinket, ami minél szerényebb, annál nagyobb mértékű a torzítóhatás. Az érintett illető nem képes felismerni a szakértelem jelentőségét, és képtelen a metakognícióra, azaz a saját tudásáról hiteles tudással rendelkezni. 

Az intelligenciának különféle típusai vannak. A kombinatorikus képességek nem ugyanazok, mint pl. a komplex szituációkat vagy az elvont dolgokat megértő intelligencia. Van, aki kitűnően belelát másokba, de képtelen az önreflexióra. A tudományos kutatókat lengi körül olyan nimbusz, hogy ők a ráció megtestesítői. Egy tudományos laborfeladat megoldása azonban nem feltétlenül jelent nagyobb intellektuális kihívást, mint egy szakmunka. A kutatói lét egy kiváló lehetőség a magas szintű értelem eléréséhez, de enélkül is lehet valaki akár csúcskutató is. Nem ismert, hogy milyen idegi mechanizmusok működése vezethet az önreflexió képességéhez. Nem biztos, hogy arról van szó, minél magasabb szintű intelligenciával rendelkezik valaki, annál közelebb kerül e képesség eléréséhez. Lehetséges, hogy egy speciális idegi apparátus fejlettsége áll a háttérben. Valószínűnek tartom, hogy ez a képesség fejleszthető, és már elemi iskolában is tréningezni lehetne erre. Úgy vélem, hogy az önreflexió képességének tömeges hiánya igen sok társadalmi problémának az alapja. 

A népirtás elmélete újra és újra felbukkan, például 2009-ben is chipet tettek a vakcinába, most meg egyenesen a nyugdíjasokat akarják kiirtani vele. Mit gondol erről? 

Kutatóként érdekes tudományos vizsgálati területnek gondolom, magánemberként viszont sokkoló élmény az ezekkel az eszmékkel való személyes találkozás. Az oktatási rendszer világszerte alulteljesít. Értelmes gondolkodást lehet, hogy nehezebb létrehozni, mint izomtömeget, de szerintem a lehetőségek jóval nagyobbak, mint amit megvalósítunk ezekből. Nem akarok közhelyeket puffogtatni a problémákat és megoldásokat illetően. Elég sokat tudunk már a hatékony oktatást illetően, vannak iskolák, ahol sikerrel alkalmazzák is ezeket. Az első lépés persze a pedagógustársadalom felkészítése erre a feladatra. 

„Természetes összetevők”. Természetes anyag a gyilkos galóca is. Miért ragaszkodunk ezekhez?

A „természetesség” fogalmát a reklámipar sikeresen társította az egészséggel. Ugyanezt tette a vitaminokkal is. Hasonló dolog ez, mint a sörivás asszociációja a vidám társasági élettel. Pavlov alkalmazott hasonló módszert a kutyakísérleteiben. Meg vagyunk tévesztve, csak nem vesszük észre. 

Nem tudunk különbséget tenni a tények és vélemények között. Az például, hogy az oltások életet mentenek, nem vélemény, hanem tény. Miért lehet ez? 

A laikusok nem ismerik a tudomány alaptéziseit, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy lehet ugyan véleményünk valamiről, de ezt megfelelő módszerekkel be kell bizonyítani, hogy tényként, vagy legalább egy nagy valószínűségű lehetőségként kezelhessük. A tudomány módszerei a kísérlet és a megfigyelés. Az emberi gondolkodás fő problémája, hogy agyunk funkciója nem csupán a megismerés, hanem a létünk fenntartása és a sikerességünk biztosítása, és e funkciók gyakran ütköznek egymással. E harcban a tények állnak a vesztésre a saját érdekeinkkel szemben. Az oltásellenesség vezéreit anyagi, politikai vagy egyéb érdekek vezérlik, s ennek elérése végett félelmeket és bizalmatlanságot ébresztenek a laikusokban, illetve alternatív megoldásokkal állnak elő. Láthatjuk, hogy milyen pánikban van az egytémás antivaxer kapitány, hogy a járvány jelen hulláma lecsengőben van, a korlátozásokat pedig megszüntették. A téma felszínen tartása érdekében abszurd konspirációs elméleteket gyárt azt illetően, hogy a háttérhatalmak azért robbantották ki a háborút, hogy elfedjék vele a „Covid-hazugságot”. 

(Borítókép: Boldogkői Zsolt / Facebook)