Gustav Klimt, a bécsi szecesszió vezéregyénisége, akinek számos művét a világ minden táján ismerik, gondoljunk csak A csókra, a Judithra vagy az Adele Bloch-Bauerre, de kevesen tudják, hogy rengeteg képe a második világháborúban megsemmisült.
Három nagy allegorikus festménye, a Filozófia, az Orvostudomány és a Jogtudomány, amiket együtt Fakultás-képek néven emlegetnek, a második világháború alatt tűntek el. Klimt 1894-ben kapott megbízást a bécsi egyetemtől, hogy fesse meg ezt a freskósorozatot, de hiába dolgozott rajta évekig, a professzorok felháborodtak, mikor meglátták őket.
Tény, nem a klasszikus ábrázolást kapták: Klimt maradt fő témáinál, szenvedélyt, nőket, intenzív érzelmeket, vad víziókat mutat be egy allegorikus világról, amely szextől, haláltól és káosztól háborog. Meztelen nők kígyókkal ölelkezve, állapotos asszonyok, gyerekek, csontvázak és lidérces lények népesítik be a vásznakat, amit a Klimt védjegyének számító aranyfólia csillogása emel ki. A Belvedere Múzeum szakértői szerint a képek tele vannak mitológiai utalásokkal. A filozófia tablóra például egy szfinx került, a megfejthetetlen titkok és találós kérdések őrzője, akinek árnyékos alakja egyfajta kozmikus ködből bukkan elő.
A kritikusok pornográfiának minősítették a műveket, a professzorok elutasították őket, Klimtet pedig többször felkérték alkotásainak átdolgozására. Ő ezt visszautasította és lemondott a 30 ezer koronás díjáról (ma körülbelül 162 ezer euró). A képek magángyűjtökhöz kerültek, de a harmincas évek elején, a nácik betörésével sorsuk rosszra fordult. A nácik egy észak-ausztriai kastélyba vitték őket, majd a szövetséges csapatok 1945-ös behatolásával megsemmisültek, mivel a nácik a kastélyt és a képeket is felgyújtották.
Nem világos, hogy pontosan hány Klimt-mű pusztult el a tűzben. Egyes állítások szerint 16 elveszett Klimt van, mások csak tíz képről tudnak. Talán néhány kisebb kép túlélhette a tüzet, de a Fakultás-képek nagy méretük miatt sem úszhatták meg.
A mesterséges intelligencia azonban a művészettörténészek segítségére sietett, és sikerült restaurálni ezeket a képeket az eredeti színvilághoz igazodva.
A tablók újjáélesztéséhez a Google Arts and Culture és a bécsi Belvedere Múzeum kifejlesztett egy olyan eszközt, amely különböző forrásokból gyűjtött információkat Klimt színhasználatáról. Az adathalmaz kortárs újságírói leírásokat tartalmazott a Fakultás-képekről és 80 színes reprodukciót a Fakultásokkal egy időben festett képekről.
Emil Wallner, a Google mérnöke közel hat hónapot töltött a mesterséges intelligencia (AI) algoritmus kódolásával, hogy színelőrejelzéseket generáljon. A festmények színei megdöbbentették a kutatókat: például azt hitték, a Filozófia csillagos égboltja kék árnyalatú lesz, de a mesterséges intelligencia által előállított ég smaragdzöldes lett, ami megfelel az akkori újságírói beszámolóknak.
Franz Smola, a Belvedere Múzeum kurátora, aki Wallnerrel együtt dolgozott a restauráláson, azt mondta, meglepte őket az eredmény, mert még olyan helyeken is ki tudták színezni a műveket, amelyekről nem volt semmi információjuk. Az AI ügyesen meg tudta jósolni, milyen színeket használhatott Klimt, és a művészet szerelmesei most neki köszönhetően fedezhetik fel az elveszett képeket egy online tárlaton keresztül. A nézők ráközelíthetnek a művész 63 nagy felbontású mesterművére is, amelyeket a Google egyetlen digitális „zsebgalériába” rendezett. A restaurált festményekhez kapcsolódik a Klimt vs. Klimt: Az ellentmondások embere című virtuális kiállítás, amely a festő sajátos életét és örökségét tárja fel.
(Borítókép: Gustav Klimt Csók c. műve. Fotó: Wikipédia)