Újra, hiszen 2013-ban a gyártó már bemutatott egy analóg fényképezőgépre hajazó modellt, ez volt a Df, az első olyan digitális kamera a Nikon palettáján, amit a régi 35 mm-es gépek ihlettek. Mondhatnánk, hogy tesztalanyunk elődje, ám retró külsejükön kívül nem sok hasonlóság van köztük, sőt ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. Míg előbbi egy tükörreflexes, Full Frame szenzorral rendelkező gép volt, addig a 2021-ben bevezetett Z fc tükör nélküli, és APS-C lapkával rendelkezik – azaz, ahogy a Nikon mondja: DX. A Z fc alkotóit a Nikon egy ikonikus modellje, az 1980-as évek elejétől gyártott 35 mm-es, filmes FM2 inspirálta, amelyre több részletében is megszólalásig hasonít. 

A MILC (Mirrorless Interchangeable Lens Camera), azaz a tükör nélküli, cserélhető objektíves kamerák kategóriája egyre népszerűbb, a legnagyobb gyártók is az ilyen típusú fényképezőgépek és hozzájuk tartozó objektívek fejlesztésére fordították erőforrásaik javát az elmúlt időben. Sok fotóriporterrel ellentétben én még a jól bevált tükörreflexes technikát használom, ezért bevallom, kicsit új terepre merészkedtem a Z fc-vel.

Épp a tesztgép érkezése előtti napokban tették fel nekem a kérdést egy televíziós műsor felvétele előtt, hogy „kattog-e” a fényképezőgépem, mert ha igen, akkor sajnos csak a felvétel után szabad fényképezni.

és bár sok DSLR is képes néma módban fényképezni, de azt hiszem, ezt az opciót az élőképes kontrasztérzékeléses élességállítás miatt ki is húzhatjuk az élhető megoldások listájáról, szemben a Z fc hibrid fókuszos (fázisérzékelés és kontrasztérzékelés) megoldásával, amellyel tökéletesen áthidalható ez a probléma, néma módban is remekül működik az automata élességállítás. A tükör nélküli fényképezőgépek annyira elterjedtek a profi fotósok körében is, hogy sok esetben természetes lett az, hogy egy fényképezőgép nem ad ki hangot fotózás közben. Gondoljunk csak bele, mennyire nagy segítség, ha néma a fényképezőgép, legyen szó egy filmforgatás dokumentálásáról vagy egy templomi esküvőről, és még rengeteg ilyen helyzetet fel lehetne sorolni.

A Nikon 2018-ban mutatta be az új Z bajonettes MILC-rendszerét. Kezdésnek két teljes képmezős (FX) fényképezőgéppel indultak, ez volt a Z6 és a Z7. Ezután őrületes sebességgel kezdtek fejlesztésbe, gyakorlatilag három év alatt felépült egy teljes termékpaletta. A következő gép a DX-formátumú Z50 volt, amely jelenlegi tesztalanyunk technikai alapjait is biztosítja. Ezt követte az FX-szenzoros Z5, amit a Z6 és a Z7 alá pozícionáltak. 2020-ban megérkezett az előbb említett gépek második generációja, a Z6II és a Z7II. Ezt követően a Nikon bejelentette a filmes fényképezőgép ihlette Z fc-t, végül pedig a kategória csúcsa, a Z9 került piacra 2021 őszén.

Elnézve ezt a termékpalettát és fejlődést, az egészen biztosan látszik, hogy a cég a tükör nélküli fényképezőgépekre épít, érdekes kérdés lehet a Z9 megjelenése után az is, hogy a csúcskategóriát képező D6-nak vajon lesz-e még DSLR-utódja. A Nikon termékbejelentései alapján nem biztos, ugyanis 2020 februárja, a D6 bemutatása óta nem érkezett DSLR-váz vagy F bajonettes objektív a japán gyártótól. Megtorpanás látható a tükrös gépek kínálatában, szemben a Z objektívek és fényképezőgépek dinamikus fejlődésével.

Retró külső – korszerű belső

Amikor először kezembe vettem a Z fc-t, és tettem vele néhány kört a szerkesztőségben, a népszerűségem a kollégák körében hirtelen megnőtt, a gép külseje szinte kivétel nélkül mindenkit megnyert. Nincs mit tagadni, tényleg nagyon szépre sikerült ez a modell, jó ránézni. A szépség oltárán viszont fel kellett áldozni néhány dolgot, nekünk, felhasználóknak pedig meg kell hoznunk egy-két, a használathoz kötődő kompromisszumot.

A gép fogása számomra egyáltalán nem mondható kényelmesnek és stabilnak, egyszerűen nem lehet biztonságosan kézben tartani, így az első dolgom az volt, hogy kötöttem a tesztgépre egy nyakpántot – anélkül nem is javaslom senkinek a használatát. A Z fc tetején található tárcsák használata eleinte rendkívül nehézkes és lassú volt, nem igazán ment, hogy egyszerre lássam a fénymérőt a keresőben, és közben két kézzel matassak a gép tetején, de egy kis rutinnal már egyre könnyebb lett. Nagyon jópofa megoldás, de az világosan látszik, hogy egy, a napi sajtóban dolgozó fotóriporter nem tartozik a Z fc célcsoportjába. Miért is tartozna, hiszen a Z palettában is szerepel már professzionális felhasználásra szánt modell.

Aki viszont kezdésnek egy DX-szenzoros MILC-et szeretne vásárolni a Nikontól, az két verzióból is választhat. Megteheti, hogy a technikailag szinte azonos Z50-et preferálja, amely ergonómiailag a mai fényképezőgépek sorába illik, illetve megteheti azt is, hogy a Z fc-t választja, ahol a fényképezőgép formatervén van a hangsúly. Így, akinek a Z fc-re esik a választása, annak a remek technikai adottságok mellett valószínűleg legalább annyira fontos a megjelenés is, vagy csak örömmel gondol vissza a régi idők fényképezőgépeire. Ők kétségkívül imádni fogják, és nem jelent majd gondot nekik, hogy egy kicsit kényelmetlen a gép fogása. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Nikon kínál egy külön megvásárolható markolatkiegészítőt a géphez, ami valamelyest javíthat az ergonómián.

Arról pedig, hogy a Z fc mennyire a külsejével és megjelenésével szeretné megnyerni a leendő vásárlókat, az is tanúskodik, hogy a Nikon a klasszikus FM2-ről származó fekete betéten kívül több színben is kínálja a terméket, ami meglehetősen ritka tőlük.

A Z fc nagyon könnyű, a munkaeszközömnek számító csúcskategóriás DSLR után pillekönnyűnek éreztem. A felső részén lévő tárcsák segítségével a keresőtől balra állítható az érzékenység, jobbra pedig a záridő. Szintén jobb oldalon kapott helyet az expozíciókompenzáció tárcsája is. A rekeszértéket egy apró kijelzőn láthatjuk az exponálógomb mögött, ezt a gép első részén lévő tekerővel állíthatjuk. Ez a kis kijelző is ismerős lehet, nagyon hasonlít a filmes gépeken található számlálóra, amely azt mutatta, hány kocka van még hátra a filmből. Hatalmas segítség a kihajtható és elforgatható LCD-kijelző, így a gépet felemelve sem kell vaktában fényképezni.

A tesztkészülék a Z fc-hez kiadott NIKKOR Z 28 mm f/2.8 SE-objektívvel érkezett hozzánk, így a teszt alatt ezzel az egy optikával használtuk a vázat. Ezt sem bízták a véletlenre, a 28 mm-es fix objektív megjelenése az FM2-höz használatos optikán alapszik, még a betűtípus is ugyanaz, mint az elődjén. Alapvetően ez egy Full Frame objektív, így a Z fc-vel párosítva 42 mm-es képet kapunk.

Egy másik objektív is készült a Z fc mellé, egy, a vázzal azonos ezüst színű, 16–50 mm-es tartományú (f/3.5–6.3), nagy látószögű DX-zoomobjektív. Ezeken kívül természetesen minden Z bajonettes optika passzol a vázra, a megfelelő adapter beiktatásával pedig az F bajonettes objektívek is használhatók.

Lássuk a gyakorlatban!

Az év első igazi tavaszi hétvégéjén került hozzám a Z fc, így autóba ültem, és elindultam a Bükkbe, hogy a gyakorlatban is kipróbáljam a gépet. A DX-vázon kicsit nehezen értelmezhető volt számomra ennek a 42 mm-es kivágásnak megfelelő 28-as fix lencsének a látószöge, de könnyen túlléptem rajta, és egyre jobban megszerettem ezt a kis gépet. Alapvetően nyers (raw) képeket készítettem vele, és már a fotózás alatt azon gondolkoztam, hogy feldolgozás közben mit fogok látni a monitoron, de elképesztően jó dinamikatartománya miatt nagyon szép végeredmény érhető el a Z fc-vel.

A digitális keresőt szoknom kellett az optikai kereső után, de az egészen biztos, hogy alapvetően jó dolog, hogy már fotózás közben látjuk, helyesen fogunk-e exponálni. Ennek ellenére ez megszokást igényel, aki tükrös gépet használt előtte, annak lesz néhány érdekes élménye vele, de gyorsan megszerethető. Lillafüred környékén már egészen összeszoktunk a Z fc-vel, átváltottam sorozatmódba. Itt több verzióból választhatunk, a leggyorsabb beállítás esetén 11 képet készíthetünk másodpercenként.

Magammal vittem a fényképezőgépet egy interjúfotózásra is, hogy tudjak vele portrékat készíteni. A gép 209 pontos hibrid AF-rendszere remekül teszi a dolgát, a szemérzékelő AF-beállítást használva a gép azonnal megtalálja az alany szemét, és nagyon pontosan követi is azt.

Elképesztő, hogy állatérzékelő AF is van a fényképezőgépben, ezért mindenképp kellett keresnem egy alanyt, akin kipróbálhatom ezt a funkciót. Szerkesztőségi állat hiányában egyik kollégámat kértem meg, hogy hozza be másnap egy fotózásra kutyáját. Bizsu először kicsit megszeppent, de aztán remekül vette az akadályt, és igen, a szemkövető fókusz egy kutya esetében is nagyon szépen működött.

Igaz, a Nikon leírásaiban kutyára és macskára utal, de kíváncsi lennék, milyen állaton működik még. Legközelebb, ha lesz nálam egy váz a Nikon Z palettájáról, egész biztos kipróbálom más állatokon is – mondjuk, egy kecskén.

Az egyik legfontosabb kérdés viszont egy fényképezőgéppel kapcsolatban, hogy mi történik, ha elkezdjük emelni az érzékenységet. A Z fc ISO-tartománya 100–51 200, ami kiterjeszthető még 102 400 és 204 800 értékekre. Igaz, este és sötétben lényegesen kevesebb alkalommal vettem kézbe a gépet, de azt tapasztaltam, hogy ISO 6400-ig bátran használható, a kiterjesztett értékek használatát viszont nem tartom reálisnak.

A tesztgalériánkban látható képeink először eredeti méretben, majd 100 százalékos nézetben mutatnak egy-egy ISO-értékhez tartozó fotót. A képek szerkesztetlen JPG-fájlok, a fényképezőgép zajcsökkentő üzemmódjának normál beállítása mellett készültek.

Kényelmes vagy sem?

Kíváncsi voltam egy másik nézőpontra is, így egy kolléganőmet kértem meg a feladatra, hogy próbálja ki a Z fc-t. Nem volt nehéz dolgom, tudom róla, hogy szereti a vintage stílusú dolgokat, így az nem volt kérdés, hogy a gép megjelenése tetszeni fog neki. Flóra tősgyökeres nikonos, fotósnak tanult, viszont nem aktív fotóriporter, így azt gondoltam, hogy kicsit máshogy látja majd a dolgokat – csillogó szemmel vitte el magával a gépet.

A gép tetején lévő tárcsák használatával kapcsolatban neki is voltak érdekes tapasztalatai. A jobb oldali tárcsák használata simán ment, szemben a gép bal oldalán lévő, érzékenységet állító tárcsával. Íme Flóra értékelése:

Az ISO tárcsájának beállításához a jobb kezem gyűrűs- és mutatóujja volt segítségemre, aminek a kivitelezéséhez át kellett nyúljak a bal térfélre, mivel a bal ujjaimmal elég bugyuta módon tudtam volna ezt mozgatni. Az ISO-érzékenység-tárcsa zárkioldója nem feltétlen nyerte el a tetszésemet, már-már zavaró ennek a gombnak a funkciója, pici időbe tellett, mire megszoktam.

Velem ellentétben azonban Flóra kényelmesnek találta a gép fogását. Nos, ez így döntetlen, de ebből is látszik, hogy mindenki más szempontokat vesz figyelembe a fényképezőgép értékelésénél.

Magának a Z fc modellnek a mérete elég kicsi, de még pont kényelmes a fogása, tartása. Egyszerű vele fotózni. Kézre áll, talán egy minimálisan lehetne szélesebb, de ez egyénfüggő

– tette hozzá.

A Z fc kör alakú, elektronikus keresője 2 360 000 képpontból áll, amely a Z palettán nem a legelőkelőbb helyet foglalja el, de abban Flórával egyetértünk, hogy a célnak teljesen megfelel ebben a kategóriában. Szép, tiszta képe van, ráadásul kör alakjával szintén az FM2 optikai keresőjét idézi.

Ha – tegyük fel – holnap fejest ugranék a nagyvilágba, és megindulnék egy hátizsákkal felfedezi annak minden rejtett szépségét, akkor erre az útra biztosan magammal vinném ezt a gépet

– mondta.

És akkor az adatok

A Z fc a vele egy szinten lévő Z50 technikai alapjaira épül, ugyanazt a 20,9 megapixel felbontású, DX-formátumú szenzort kapta, és néhány apró különbségtől eltekintve mindenben ugyanazt is nyújtja a két váz. Táblázatunkban a teljesség igénye nélkül emeltünk ki néhány általunk fontosnak ítélt adatot, és hasonlítunk össze pár fényképezőgépet a Nikon palettájáról.

A Z fc és a Z50 mellett szerepel a táblázatban egy magasabbra pozícionált MILC, a Z6II, illetve a csúcskategóriát képező Z9 is. Hogy az összehasonlításunk teljesebb legyen, bekerült a táblázatba a D6 is, a Nikon jelenlegi tükörreflexes csúcsmodellje.

	Nikon Z fc	Nikon Z50	Nikon Z6II	Nikon Z9	Nikon D6
Típus	Tükör nélküli fényképezőgép	Tükör nélküli fényképezőgép	Tükör nélküli fényképezőgép	Tükör nélküli fényképezőgép	Digitális tükörreflexes fényképezőgép
Képérzékelő	DX, CMOS, 23,5 mm × 15,7 mm	DX, CMOS, 23,5 mm × 15,7 mm	FX, CMOS, 35,9 mm × 23,9 mm	FX, CMOS, 35,9 mm × 23,9 mm	FX, CMOS, 35,9 mm × 23,9 mm
Tényleges pixelszám	20,9 millió	20,9 millió	24,5 millió	45,7 millió	21,33 millió
Memóriakártya	1 × SD/SDHC/SDXC (UHS-I)	1 × SD/SDHC/SDXC (UHS-I)	1 × CFexpress (B típus) / XQD + 1x SDXC (UHS-II)	2 × CFexpress (B típus) / XQD	2 × CFexpress (B típus) / XQD
Kereső	1 cm, kb. 2 360 000 képpont (XGA) OLED elektronikus kereső	0,99 cm, kb. 2 360 000 képpont (XGA) OLED elektronikus kereső	1,27 cm, kb. 3 690 000 képpont (Quad VGA) OLED elektronikus kereső	1,27 cm, kb. 3 690 000 képpont (Quad VGA) OLED elektronikus kereső	Fix betekintési távolságú, pentaprizmás, tükörreflexes kereső
Sorozatfelvétel	legfeljebb 11 kép/mp	legfeljebb 11 kép/mp	legfeljebb 14 kép/mp	legfeljebb 120 kép/mp	legfeljebb 14 kép/mp
ISO érzékenység	ISO 100-51200 (Kiterjeszthető: 102400 és 204800)	ISO 100-51200 (Kiterjeszthető: 102400 és 204800)	ISO 100-51200 (Kiterjeszthető: ISO 50 és ISO 204800)	ISO 64-25600 (Kiterjeszthető ISO 32 és ISO 102400)	ISO 100-102400 (Kiterjeszthető ISO 50 és 3280000)
Automatikus élességállítás	Hibrid fázisérzékelő/kontraszt AF (AF-segédfénnyel)	Hibrid fázisérzékelő/kontraszt AF (AF-segédfénnyel)	Hibrid fázisérzékelő/kontraszt AF (AF-segédfénnyel)	Hibrid fázisérzékelő/kontraszt AF (AF-segédfénnyel)	Fényképezés a keresőn keresztül: TTL-fázisérzékelés, élő nézet: Kontrasztérzékelő AF
Élességpontok	209	209	273	493	105
Monitor	7,5 cm-es átló, elforgatható, érintésérzékeny TFT LCD – kb. 1 040 000 képpontos	8 cm-es átló, dönthető, érintésérzékeny TFT LCD – kb. 1 040 000 képpontos	8 cm-es átló, elforgatható, érintésérzékeny TFT LCD – kb. 2 100 000 képpontos	8 cm-es átló, függőlegesen és vízszintesen dönthető, érintésérzékeny TFT LCD – kb. 2 100 000 képpontos	8 cm-es átló, érintésérzékeny TFT LCD – kb. 2359000 képpontos
Méretek	kb. 134,5 × 93,5 × 43,5 mm	kb. 126,6 × 93,5 × 60 mm	kb. 134 × 100,5 × 69,5 mm	kb. 149 × 149,5 × 90,5 mm	kb. 160 × 163 × 92 mm
Tömeg	kb. 445 g	kb. 450 g	kb. 705 g	kb. 1340 g	kb. 1450 g

Fotós képességei mellett persze nem hanyagolható el a Z fc videós tudása sem, átpöccintve a záridő tárcsa alatti választókart videó módba, a fényképezőgép 4K/UHD-videókat képes rögzíteni 30 p sebességgel. A Nikon ehhez kapcsolódóan ki is jelölt egy egyre növekedő célcsoportot a Z fc-nek, ők pedig a vloggerek. A gép ezzel a kinézettel egészen biztos, hogy vonzó lehet számukra, az elforgatható monitort magunk felé fordítva pedig tökéletes szelfikamerává változik a gép. A Nikonnak saját alkalmazása van élő közvetítések készítésére is, a fényképezőgép pedig a beépített wifi és Bluetooth segítségével könnyen csatlakozik a SnapBridge alkalmazáshoz, amivel át tudjuk tölteni képeinket telefonunkra, és távvezérelhetjük is a Z fc-t.

Amíg várom a futárt, aki elszállítja a tesztgépet, azon gondolkozom, hogy szeretnék-e magamnak egy ilyen fényképezőgépet. A válasz végül egy egyértelmű igen. Vlogolni ugyan nem tervezek, és a mindennap használt profi fotós felszerelésemet sem képes kiváltani, de kis mérete, súlya, remek fókuszrendszere, illetve retró külseje miatt sokszor én is jó szívvel vinném magammal a Z fc-t, legyen szó utazásról vagy csak egy sétáról a városban. Ami pedig a MILC-kategóriát illeti, azt hiszem, egyre inkább meg kell barátkoznunk vele – a fotózás jövője ugyanis tükörmentes lesz…

(Borítókép: Nikon Z fc. Fotó: Kaszás Tamás / Index)