Earendelnek hívják és már valószínűleg rég nem létezik.
A NASA Hubble űrteleszkópja 12,9 milliárd fényévnyi távolságban beazonosította az eddig ismert legtávolabbi csillagot. Az „Earendel” (óangol, jelentése hajnalcsillag) névre keresztelt, WHL0137-LS technikai jelű csillag a Nap tömegének ötvenszeresét nyomja és több milliószor fényesebb. Fénye keletkezésekor a világegyetem mindössze 900 millió éves volt.
A korábban ismert legrégebbi csillagot, az Icarust szintén a Hubble fedezte fel 2018-ban, de az jóval később, az ősrobbanás után 4 milliárd évvel létezett.
Korábban a nagy távolság miatt nem tudtunk felismerni különálló csillagokat. A csillagászok az Earendel esetében a WHL0137-08 galaxis gravitációs lencsehatására támaszkodtak, amely a teret meghajlítva felnagyította és egy csíkká torzította a mögötte elhelyezkedő galaxis képét, és azon belül is felerősítette az Earendel fényét. Magát a galaxist a Napkelte Ívének nevezték el.
Brian Welch, a Johns Hopkins Egyetem asztrofizikusa kiemelte, hogy nem ez a legtávolabb ismert objektum.
A Hubble már megfigyelt távolabbi galaxisokat, de ezek millió csillag fényéből állnak, ez a legtávolabbi objektum, ami egyetlen csillag.
– mondta, arra is felhívva a figyelmet, hogy távoli, de nem öreg csillagról beszélünk.
Úgy látjuk a csillagot, ahogy 12,8 milliárd évvel ezelőtt kinézett, de nem jelenti, hogy ilyen idős, csak pár millió éves és valószínűleg soha nem ért meg ilyen idős kort. A tömegéből következik, hogy ma már biztos nem létezik, mivel a nehezebb csillagok hamarabb elégetik az üzemanyagukat és hamarabb felrobbannak vagy fekete lyukakká omlanak össze. A legöregebb csillagok ebben az időben alakulhattak ki, de sokkal kisebb tömegűek, ezért máig ragyognak.
Az Earendellel kapcsolatban egyelőre nagyon sok részlet nem ismert, az sem teljesen biztos, hogy egy csillag vagy több – az ilyen nagy csillagok általában rendelkeznek kevésbé fényes csillagpárral. A kutatók ezért folytatják a csillagvizsgálatot, következő lépésként valószínűleg a Hubble utódját, a James Webb űrteleszkópot fordítanák felé. Így megismerhetnénk a világegyetem első csillagait, amelyek megelőzték a nehéz elemeket létrehozó csillaggenerációt.