A borostyánban megmaradt nyomokból megismerhető az aszteroida, amelynek az áldozatait is megtalálták.
A dinoszauruszok kihalásához vezető, 66 millió évvel bekövetkezett ítéletnap eddigi legközvetlenebb nyomaira bukkantak tudósok egy észak-dakotai lelőhelyen. A kutatást a Manchesteri Egyetem munkatársa, Robert DePalma vezeti, aki 2019-ben a New Yorker magazin által „paleontológia-csodaországként” bemutatott Tanis lelőhelyen dolgozott, egy egykori folyó partján.
A lelőhely 3200 kilométerre található az egykori becsapódás helyétől. A Yucatán-félszigetbe csapódó meteor majdnem tíz kilométer átmérőjű lehetett, de alig tudunk róla valamit. Nem tudjuk, hogy üstökös volt, egy tömör fémaszteroida vagy inkább egy saját gravitációja által egyben tartott sziklakupac.
A becsapódás helyén 150 kilométer széles és 30 kilométer mély kráter keletkezett, és a környezetet olvadt kőzetcseppek terítették be, amelyek lehűlve apró gömbökből álló porként hullottak le, megfojtva szárazföldi és vízi állatokat. Ez a por évmilliók alatt vízzel érintkezve teljesen átalakult, és ma már elérhetetlen.
A dolog azonban nem reménytelen, ha segít a természet saját időkapszulája, a borostyánná kövülő fenyőgyanta. Tudományos újság egyelőre nem közölte, DePalma és kollégái azonban pontosan ilyen borostyánokra bukkantak.
A paleontológus a NASA Goddard központjában tartott beszámolóján elmondta, hogy ez olyan, mintha a becsapódás napjára utazhatnának vissza, hogy mintát gyűjtsenek.
A ködös borostyánban talált kő egy része nagy mennyiségű stronciumot és kalciumot tartalmazott, ami a becsapódás helyén található mészkőből származott. Ugyanitt teljesen összeolvadt kőzetet is találtak, amiben több volt a vas, króm és nikkel.
Ez alapján úgynevezett szenes kondrit típusú lehetett a becsapódó aszteroida. Ezek a C típusú kondritoknak is nevezett meteoritok nagy mennyiségű vizet és szerves vegyületeket tartalmaznak. Ez egyben alátámasztja Frank Kyte geokémikus elméletét, aki 1998-ban a becsapódás helyétől nyolcezer kilométerre, Hawaiin talált egy fúrás során hasonló töredéket, amiről úgy gondolta, hogy a Chicxulub-kráter keletkezéséhez köthető.
DePalma csapatának felfedezését hamarosan a brit közszolgálati televízió is bemutatja David Attenborough narrációjával. A különleges lelőhelyen nem csupán borostyánt találtak, hanem ősállatok növényi maradványok közé keveredett tetemeinek kaotikus masszáját, ami Pompeiihez hasonló módon megőrizte a pusztulás napjának lenyomatát.
A paleontológusok szerint a Tanis a meteorbecsapódást követő hatalmas szökőár nyomait őrzi. Olyan dinoszauruszlábat találtak, ami nem beteg és elhullott állatból vagy ragadozó támadása miatt került oda, hanem a szökőár ereje tépte le. Ha minden igaz, ez lenne az első olyan maradvány, ami közvetlenül a meteorbecsapódás miatt elpusztult dinoszaurusztól származik. Ilyen leletet eddig nem ismertünk, és lényegében olyan dinó maradványát sem, amely a becsapódáshoz közeli pár ezer évben élt.