A veterán űrteleszkóp fő műve szerint hiányosak fizikai ismereteink.
Másodpercenként 73 kilométerrel tágul megaparszekenként (3,3 millió fényévenként) az univerzum a Hubble űrteleszkóp Astrophysical Journalban közölt legfrissebb mérései szerint. A 42 ismert szupernóva fénye változásának katalogizálása alapján végzett mérések 1,4 százalékos pontosságúak, egyben az eddigi legpontosabbak. A tágulás maga a Hubble-állandó, ami meghatározza az ismert világegyetem korát és kiterjedését, illetve jövőjét.
A friss adatok szerint a világegyetem kiterjedése megduplázódik a következő 10 milliárd évben.
Titokzatos probléma, hogy a kozmológia standard modellje alapján az állandónak 67,5 km/s/Mpc-nek kellene lennie, amit az ősrobbanásból származó kozmikus háttérsugárzással végzett mérések is alátámasztottak.
Jelenleg mindkét adat szilárd tudományos lábakon áll, az eltérés azonban jelentős. A probléma oka egy egyelőre ismeretlen fizikai jelenség. A Hubble adatai alapján úgy tűnik, hogy a tágulás sebessége attól függ, hogy hova nézünk, a közelben gyorsabb, távolabb lassabb.
Teljesek az adataink a Hubble által látható szupernóvákról az elmúlt 40 évből. Erre építették a Hubble űrteleszkópot, az általunk ismert legjobb technikával. Valószínűleg ez a Hubble magnum opusa, mert újabb harminc évbe telne a minta méretének megduplázása
– mondta a SH0ES tudományos programot vezető Adam Riess, aki 2011-ben kapott megosztott fizikai Nobel-díjat annak felfedezéséért, hogy a világegyetem tágulása gyorsul.
A titok feloldására már nem kell sokat várni, mivel a Hubble utódja, a James Webb űrteleszkóp heteken belül megkezdi tudományos munkáját, és elődjénél jóval pontosabb mérések végzésére lesz képes.