Egy ponton túl nem oldja meg a dolgot sem a szén-dioxid-kibocsátás visszafogása, sem más.
Az eddigieknél is nyomasztóbb jövőképet vázolnak fel a Portói Egyetem fizikai és csillagászati tanszékének munkatársai eddig nem publikált dolgozatukban az emberi tevékenység környezeti hatásairól. A következtetés, hogy a klímaváltozás nemcsak felmelegedéssel jár, hanem klímakáosszal is.
A tanulmány szerzői nem vesződtek modellezéssel, inkább szélesebb ecsetvonásokkal vázolták fel az ijesztő képet.
A klímaváltozás összes következménye ismert (szárazság, hőhullámok, szélsőséges időjárás). Ha a földi rendszerben eluralkodik a káosz, minden reményünk elveszik, hogy megoldjuk a problémát
– mutatott rá a tanulmány szerzője, Orfeu Bertolami.
A Föld története során rendszeresen változtak a klimatikus viszonyok, amelyek egyik egyensúlyi állapotból a másikba helyeződnek külső hatásoknak megfelelően, mint a bolygó pályájának változása vagy a vulkanikus tevékenység. Jelenleg az ember ez a külső tényező, aki nagy mennyiségű szenet juttat a légkörbe, az aktuális földtörténeti korszakot ezért nevezik az ember után antropocénnek.
A portugál tanulmány szerint az antropocén korszak beköszönte olyan mint egy halmazállapot-változás. A klíma esetében a halmazállapot változás az évszakok és az ezeknek megfelelő időjárás megszűnését jelenti. Az ember hatása egyszerűen új időjárási mintákat hoz létre és a klímatudomány feladata, hogy ezek működését megértse.
A kutatók a lehetséges forgatókönyveket egy úgynevezett logisztikai térképen ábrázolták. A logisztikai térkép olyan változók ábrázolására alkalmas, amelyeknek van felső határa, amilyen például állati populációk változásának modellezése. Az emberi hatás például egy évszázada folyamatosan növekszik és el fog érni egy természetes felső határt és a szén-dioxid-kibocsátás egy ponton el fog érni egy felső értéket. A kutatók a népesség növekedését, a technikai fejlődést, a kibocsátást csökkentő, sőt a szén-dioxidot befogó technikák megjelenését is figyelembe vették, amikor felrajzolták, hogy milyen pályákat járhat be az ember okozta klimatikus halmazállapot-változás.
A legjobb forgatókönyv az, amiben az emberiség képes korlátozni a szén-dioxid-kibocsátást. Ebben a földi klíma stabilizálódik egy magasabb hőmérsékleten, ez eléggé rossz az embereknek, előfordulnak extrém események, sőt tovább emeli a tengerek szintjét is, de legalább stabil és ismétlődő mintázatokat mutat.
A rosszabb forgatókönyvekben a rendszer teljes káoszba süllyed, egyensúlyi pont és ismétlődő időjárási jelenségek nélkül. Az évszakok évtizedről évtizedre (de akár évről évre) átrendeződnek. Egyes éveket váratlan szélsőséges időjárás jellemez majd, más évek teljesen eseménytelenek lesznek. A Föld átlaghőmérsékletében vad változások következhetnek be, hideg és forró időszakok váltogathatják egymást, gyakorlatilag megállapíthatatlan lesz, hogy merre tart a klíma.
A kaotikus viselkedés azt jelenti, hogy lehetetlen a földi rendszer viselkedésének előrejelzése, akkor is ha jelenlegi állapotát ismerjük. Ez azon képességünk elvesztését jelenti, hogy a földi rendszert egy olyan egyensúlyi állapot felé irányítsuk, ami a bioszférának és lakhatóságnak kedvező.
– mutatott rá Bertolami.
A legaggasztóbb, hogy egy bizonyos hőmérséklet felett belép egy visszacsatolás, ami miatt a káosz gyakorlatilag elkerülhetetlenné válik.