Sikerrel zárult a IHI Corporation és a japán kutatás-fejlesztési ügynökség, a NEDO közös kísérlete, amelyben három és fél évig teszteltek egy vízturbinás tengeri erőművet.

A 20×20 méteres, 330 tonnás Kairyu egy olyan eszköz, amely mélytengeri áramlatok energiáját hasznosította automatikusan kormányozva magát ötvenméteres mélységben. A drótkötelekkel és elektromos kábelekkel a tengerfenékhez rögzített eszköz 11 méteres átmérőjű lapátjai 100 kilowatt energiát termeltek. Ez ugyan nem sok, de a tesztelés nem a teljesítményről szólt, hanem arról, hogy hogyan bírja a gép a víz alatt. 

Japán keleti oldalán ér partot az észak-csendes-óceáni áramlat, és itt jön létre a viszonylag erős Kuroshio-áramlat. A vízmozgás erejét azonban nem egyszerű kihasználni. A víz a felszín közelében mozog a leggyorsabban, de ha túl magasra emelkedik, az erőművet felmorzsolhatja egy tájfun.

Nagy szükség van rá

A Kariyu jól vette az akadályokat, ezért tengeri szörny méretű turbinák követhetik, amelyek 20 méteres lapátokkal akár 2 megawattot is megtermelnek. A tengeráramlat-erőmű felméretezése és gazdaságossá tétele azonban még a jövő zenéje. Az árapály és tengeri áramlatok hatalmas energiájának kiaknázása nehéz feladat, és a többi megújuló energiához képest gyakrabban végződik kudarccal. Nagyobbak a gépészeti kihívások, a költségek, problémát jelenthetnek a környezeti korlátok vagy az árammal ellátandó települések távolsága is.

Az IHI Corporation úgy gondolja, hogy sikerült egy olyan megoldást kifejleszteniük, amelyből a következő évtizedben 205 gigawattot termelő rendszert építhetnek. Ezzel Japán energiaigényének 40, de akár 70 százalékát ki tudják szolgálni.

A szigetország energiaellátása bonyolult feladat: a 2011-es fukushimai erőműbaleset miatt a közvélemény az atomenergia ellen fordult, kevés alkalmas hely van szél- vagy naperőműveknek, és ezek ingadozó teljesítményét sem tudják a szomszédos országok villamos hálózatáról kiegyensúlyozni, így csak importált fosszilis energiahordozókra támaszkodhatnak.

(Science Alert)