Az ember törzsfejlődésében alapvető szerepe van a gyereknevelésnek és a családoknak, ennek ellenére több vallásban is előfordul, hogy szembe mennek a természetes renddel és nőtlenséget hirdetnek.

Kérdéses, hogy a nőtlenséget a társadalom a saját haszna érdekében erőlteti az egyénre, vagy inkább egyes emberek vagy családok érdekeit szolgálják az ilyen vallási intézmények.

A londoni UCL kutatói friss cikkükben a tibeti buddhizmus társadalmi működését járták körül. A tibeti családoknál bevett gyakorlat, hogy a több fiúgyermek közül az egyiket kolostorba adják. Ezen a környéken hétből egy fiú szerzetes lesz és egész életre szóló nőtlenséget és szegénységet fogad, amelynek feladása nagy szégyent jelent. Ha felmerül a kérdés, hogy miért van szerzetes a családban, általában vallásos indokokra hivatkoztak, de érdekes lehet, hogy vannak-e népesedési és gazdasági motívumok a háttérben.

Az antropológusok a Tibeti-fennsík 21 falujában 530 háznál készítettek interjúkat, amelyek során családfát és a családból szerzetesnek állókat is számba vették. A tibeti családok kis földek művelésével, jak- és kecsketenyésztéssel foglalkoznak.

Mivel a tibeti társadalom patriarchális, a lánytestvéreknél nem járt kimutatható előnnyel, ha a testvérük szerzetes. A férfiak ezzel szemben gazdagabbak voltak és több jószáguk is volt. Ha ugyanis a testvér nem vonul kolostorba, a fiúknak a földön és az állatokon is osztozniuk kell. A család ezt a konfliktust úgy oldja meg, hogy az elsőszülött gyermek örökli a családi birtokot, a később születettet pedig szerzetesnek adják. Ennek a gyakorlatnak vannak az öröklésen túlmutató, kevésbé triviális következményei is.

Azoknak, akiknek cölibátusba vonult a testvérük, több gyermekük volt és a feleségük is korábban szült, mint azoknak, akiknek nem. A nagyszülöknek több unokájuk volt, mintha a két fiú osztozott volna. A gyermek szerzetesnek adása vagyoni, népesedési szempontból is a szülő érdekét szolgálta amellett, hogy a gyerek felnevelésének költségét is levette a válláról.

Mindez afelé mutat, hogy a természetes kiválasztódás logikája is kitermelheti a cölibátust. A modellek azt mutatták, hogy ha a döntés önkéntes, a szerzetessé válást kevesen választják és a nőtlenség előnyei nem emelkednek ki. Ha azonban a szülők döntenek róla, gyakoribb lesz, és a nősülő testvér jobb gazdasági helyzete markánsabban érvényesül a párválasztásnál.

Hasonló társadalmi működések a nők esetében is bekövezhetnek olyan helyeken, ahol örökösödés terén több joguk van. A londoni antropológusok a jövőben a világ más férfi és női szerzetesrendjeinek társadalmi hátterét is szeretnék felderíteni. Következtetésük, hogy úgy tűnhet, egy társadalmi berendezkedés olyan elképzelésekre épül, amely irracionális intézmények létrejöttéhez vezet, miközben népesedési és gazdasági racionalitás húzódik meg a háttérben.

(The Conversation)