Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert vezető állatorvosa az Indexnek arról mesélt, miből áll egy munkanapja, hogyan került a párduc a tyúkólba, és hogyan fogadják az állatorvos feltűnését a páciensek.
Sós Endrében már kisgyerekként kialakult az érdeklődés az állatok iránt. Később a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madarásziskolájába járt, majd a gimnáziumban kezdett kikristályosodni, hogy az állatorvoslás érdekli. 1995-ben szerezte meg állatorvosdoktori címét, de már az első szemesztertől kezdve bejárt az állatkertbe, és valamilyen formában dolgozott ott. Volt gyakornok, polgári szolgálatos katona, vállalkozó, 2000 óta pedig közalkalmazott. Állatorvoslással és állatvédelemmel foglalkozik, 2017 óta ő a természetvédelmi és állategészségügyi igazgató. Emellett számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetben is tag.
Mindenféle állattal foglalkozik, de egyik specialitása a nagy testű növényevők – elefánt, orrszarvú – csoportja, egyike az európai elefántprogram öt állatorvos tanácsadójának.
Az állatkerti gyógyítás nagyon speciális szegmense az állatorvoslásnak. Magyarországon mintegy 30 olyan állatorvos van, aki dolgozhat állatkertben, vagy bevonható az állatkerti orvoslásba, de Sós Endre szerint a hazai állatkerteket jól le tudják fedni ezzel a létszámmal is.
Munkájukban nagyon fontos a más szakemberekkel való konzultáció, hiszen a legtöbben szakosodnak valamelyik irányba, és nem érthetnek mindenhez.
Például most egy majmunknál csontsebészeti beavatkozásra lesz szükség, egy másik esethez pedig szemészeti specialistát kell hívnunk. Mi ismerjük az állatot, az altatást mi végezzük, de nem minden csontsebészeti eljárásban vagyunk jártasak, sok esetben eszközünk sincs hozzá
– jegyezte meg. Ahogy fogalmaz, ez egy szakmai műhely, amely nagyon sok másik műhellyel együtt dolgozik.
A fővárosi állatgyűjtemény 854 állatfajjal és több mint 11 ezer állategyeddel rendelkezik, az egészségük védelméről gondoskodó állategészségügyi csoportot Sós Endre irányítja. Csapatában – vele együtt – három állatorvos, két állategészségügyi technikus és hét állatgondozó van. Az egysége állatorvoslással, állatmentéssel és természetvédelemmel foglalkozik, de ők végzik a karanténozást is. Az egész állatkertben egyébként 92 állatápoló van.
A mentőmunka azt jelenti, hogy az állatkertnek van egy állatmentő helye, ez tavaly 2600 védett és fokozottan védett állatot fogadott. Ezek olyan állatok, amelyek nem az állatkertbe tartoznak, de beviszik őket jó szándékú emberek, vagy a mezei őrszolgálat, nemzeti parkok munkatársai. Az interjú előtt éppen sünök sebét látták el.
Az állatkerti karantén az ideérkező állatokat karanténozza. Emellett ez egy olyan természetvédelmi mentőhely, ahová azok az állatok kerülnek be, amelyeket illegálisan tartottak, vagy a határon akartak átcsempészni.
Itt volt már párductól kezdve majmon át mindenféle állat, amelyről valaki azt gondolta, hogy jópofa lenne otthon tartani, aztán elszökött. Volt olyan tyúkólban tartott párduc, amelynek meghalt a tulajdonosa, és rettegtek a környéken élők, így került hozzánk
– mesélte. Csapatával reggelente átnézik az állatházakat, mint fogalmaz, az ő szemeik az állatápolók, a legtöbbször ők azok, akik észreveszik, ha valami nem stimmel, mivel nagyon jól ismerik az állatkert lakóit.
Ennek az az oka, hogy a vadállatok jellemzően titkolják a tüneteiket, mert a természetben nem kifizetődő, ha megmutatják, hogy betegek: akkor nem szúrja ki a ragadozó, nem veszi észre a csapattársa. A tüneteiket az állatkertben is titkolják, emiatt azokat gyakran az őket jól ismerő ápolók veszik észre.
Ha beavatkozás szükséges, gyakran altatják az állatokat – különösen a veszélyes vagy nem együttműködő fajokat –, mert nyugalomra van szükség a kezelések elvégzéséhez.
Sok emlékezetes esete volt, de kiemelte az óriási szakmai eredménynek számító orrszarvú-termékenyítéseket. Világszerte hatalmas érdeklődést váltott ki, amikor egy nemzetközi együttműködést követően 2007 januárjában világra jött Budapesten Layla, az első olyan orrszarvú, amely mesterséges termékenyítés eredményeként született meg. Ráadásul 2008 októberében megszületett a második budapesti orrszarvú, Lisimba is. Ő egyébként az első orrszarvú volt a világon, akinek a megtermékenyítéséhez olyan hímivarsejteket használtak fel, amelyet előtte évekig mélyfagyasztva tároltak.
A másik sikertörténet azé a parlagi sasé, amely a tél végén törött lábbal került be az állatkertbe. Pár hete zajlott le az elengedése, a jászberényi Sasközponttal együttműködésben. A szakemberek figyelik a mozgását, a legutóbbi információk szerint éppen Lengyelországban járt.
Sós Endre felhívta a figyelmet arra, hogy az állatorvost sok állat megismeri, és nem számít köztük népszerű figurának.
Tudják, hogy valami rosszat jelent, ha megjelenek: fenékbe lövik egy repülő fecskendővel, kezelés következik. Megismernek, a gorilla például odacsap az üvegre, ha meglát
– mesélte.
Ezt láthattuk is. Amint a gorillákhoz értünk, a kicsi, az ötéves üdvözölte őt az üvegen át, de a nagyok felbolydultak, átrendeződtek.
Az ápolókban azonban megbíznak az állatok. Amit az orvos nem tud elvégezni, azt megcsinálja az ápoló, ezért rajta keresztül kér együttműködést az orvos az állattól.
Emellett pozitív megerősítő tréningeken is foglalkoznak az állattokkal azért, hogy ne kelljen minden egyes vizsgálathoz elaltatni az állatot, hanem működjön együtt a személyzettel. Az oroszlánfókáknál, elefántoknál, orrszarvúaknál is van ilyen, már az egyéves kiselefántot, Samut is elkezdték betanítani. Ez úgy néz ki, hogy az állatápoló behívja az állatot, vezényszavakkal irányítja, és az állat hagyja, hogy megérintsék és megvizsgálják az állatorvosok.
A tréninghez kell egy felület, ezt az elefántoknál úgy hívják, hogy PC-fal (protective contact fal), amelyen keresztül hozzáérnek az elefánthoz. Ezt be is mutatták nekünk a majdnem hattonnás hím elefánttal, Assammal. Ápolója, Riczek Dániel már öt és fél éve dolgozik az állattal.
Sós Endrével együtt bementünk a védőfal mögé, ahonnan Dániel kihívta Assamot a belső teréből. Az elefántot a rácson keresztül vizsgálta meg az orvos, miközben Dániel vezényszavakkal irányította az 5800 kilogrammos állatot. Ha együttműködött, gyümölcsöt és dicséretet kapott. Kiadta a lábát, hogy meg tudja azt tapintani az orvos. Megmutatta neki a szemét, a fogait, a száját, a fülét, amely mögött Sós Endre megnézte az ereket.
Nekünk közben arra kellett figyelnünk, hogy az ormányával ne érjen el senkit. Ahogy mondták, nem egy rosszindulatú állat, de egy pillanat alatt meg tud ölni egy embert, az ormányával agyon is üthet, vagy be is húzhat.
Igen erős élmény volt. Egészen elképesztő érzés egy hattonnás állat előtt állni, amitől csak egy rács véd. Endre és Dániel magabiztosan tette a dolgát, én többnyire csak remegtem.
Úgy véli, jogosan merül fel a kérdés, hogy az ember miért tart fogságban, állatkertben állatokat, de szerinte szükség van rá. A természetvédelem ebben nagyon fontos szempontot jelent, mivel így az ember a fajok fennmaradásához is hozzájárul.
Álláspontja szerint az állatkert jó felületet nyújt ahhoz, hogy az emberek megismerhessék, megszerethessék az állatokat, és felelősséggel forduljanak a környezetük, a természetvédelem felé.
Tervezetten a budapesti állatkert részt vesz visszatelepítési programokban. Tavaly például tarvarjakat vittek vissza Spanyolországba, amelyeket egy rehabilitációs, repatriációs program után kiengedtek a természetbe. Szavai szerint ez is azt mutatja, hogy az állatkerti állattartás eszköz a természetvédelem palettáján.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)