Egy friss tanulmány viselkedési, idegtudományi és molekuláris bizonyítékok kombinálását veszi annak alátámasztására, hogy a rovarok hasonló módon érzékelik a fájdalmat, mint az emlősök. Ez megváltoztathatja a biológiai kísérletek eddig bevett metódusát, mert ezek után nemcsak a gerincesekre és a polipokra, de a rovarokra is szigorúbb etikai szabályok vonatkozhatnak majd – írja az IFL Science. 

A Proceedings of the Royal Society B szaklapban megjelent tanulmány szerint a rovarok fájdalomérzetének kutatására azért nem fordítottak annyi időt és energiát, mert a tudósok sem tudták, hogy mire számíthatnak – és ahogy fentebb írtuk, számos fontos kísérletet sodorhat veszélybe, ha a rovarokon sem lesz etikus kísérleteket végezni. 

Az idegtudósok nyelvén a nocicepció, azaz idegi fájdalomérzékelés az a kódolási módszere az idegrendszernek, amellyel az olyan káros vagy kellemetlen ingereket érzékeli, mint a szélsőséges hőmérséklet, nyomás vagy intenzív vegyi behatás. Az állatok (beleértve a rovarokat is) a testi sérülések korlátozása érdekében reagálnak ezekre a jelekre, mert az korlátozná a túlélésüket. 

A rovarok központi idegrendszere az emlősökénél sokkal kevésbé kifinomult, mert az agysejtjeiknek csak a töredéke szolgál arra, hogy ezeket az ingereket feldolgozza. Különösen hiányoznak belőlük azok az opioid receptorok, amelyek a fájdalomcsillapítás nélkülözhetetlen kellékei, legalábbis az embernél. A friss kutatás azonban azt állítja, hogy ez nem jelenti azt, hogy ugyanennek az agyi kapacitásnak az egyszerűbb változata ne lenne fellelhető a rovarokban. 

Ez a kutatás még mindig nem tud pontos választ adni arra, hogy a rovarok hogyan érzékelik a fájdalmat, de az új eredmények arra engednek következtetni, hogy az emberhez hasonló fájdalomreakcióik vannak, ez pedig megváltoztathatja a kísérleti alanyként való felhasználásukat.