Osvald Zsófia diplomája szerint néprajzkutató és kulturális antropológus, látszólag nem sok köze van a társállatokhoz. Mégis, amikor szakdolgozata kapcsán a témavezetője azt ajánlotta neki, hogy regisztráljon fel videós közösségi médiaoldalakra, és ismerje meg ezt a világot, Zsófi videói a különféle trükköket végrehajtó macskájáról és német spicc kutyájáról akkora népszerűségre tettek szert, hogy követői egy idő után macskapszichológusként tekintettek rá. Azóta kutyakiképzéssel és macskaviselkedés-tanácsadással foglalkozik.

Magyarországon még nem létezik „macskaterapeuta” szakma (míg például az Egyesült Államokban egyetemen szerezhető meg az okleveles alkalmazott állatviselkedés szakértői diploma), ezért Zsófi autodidakta módon képzi magát. Képességét, hogy érti az állatok nyelvét, állatszerető rokonaitól örökölhette, akik gyerekkora óta adnak otthont kóbor macskáknak. Zsófi már akkor is a problémás háziállatokra utazott, amikor az egyetem alatt cicaszitterkedett. Ma már nagy a kereslet a munkájára, ami nem mindig egyszerű: előfordul, hogy nyáron bőrdzsekiben, állig begombolkozva megy házhoz vadabb cicaklienseihez.

Kutyákkal vagy macskákkal keresnek fel többen?

A kutyatartás terén edukáltabbak az emberek, cicák esetén, úgy látom, rosszabb a helyzet. Igény van rá, hogy betöltse valaki a macskaterapeuta szerepét, csak kevesen tudják, hogy erre van lehetőség. Ha a kutya nincs jól szocializálva, például séta közben ugat, vagy húzza a pórázt, előbb viszik el a gazdik egy kutyakiképzőhöz, mert a viselkedés őket is zavarja. Cicáknál kevésbé feltűnő vagy zavaró egy-egy viselkedésprobléma.

Mik a legjellemzőbb problémák náluk?

A macskáknál az alom mellé piszkítás, a játékagresszió, a szorongás, a másik cicával való összeszoktatás a leggyakoribb probléma. Olyan gazdik is fordulnak hozzám, akiknek a cicái valamilyen pszichés szindrómában szenvednek, például FHS- (hiperesztézia-) szindrómások, aminek a tünete enyhébb esetben kényszernyalogatás, rosszabb esetben a cica lerághatja a saját farkát. Előfordul a PIKA nevű mentális betegség is, mikor a cica kényszerevő, és olyan dolgokat eszik meg, mint például a hajgumi, vagy kitépi a gazda hajszálait. Ezek nagyon speciális esetek, mert itt találkozik az állatorvos munkaterülete az enyémmel. A szindrómákat gyakran kíséri másik mentális betegség, például szeparációs szorongás, mivel elsősorban a stressz az, ami a rohamokat és a kényszeres viselkedést kiváltja. Ezeknek a betegségeknek a megítélése nemzetközileg sem egyértelmű, az orvostudomány például az FHS-szindróma esetében a mai napig nem tudja, hogy ez egy idegrendszeri probléma-e, vagy a cica agya stimulálja a fájdalomérzetet.

Kutyák terén gyakori probléma a reaktív viselkedészavar. Bármire és bárkire ugathatnak, nem lehet a figyelmüket másra terelni, húzzák a pórázt. Ilyenkor koncentrációs gyakorlatokkal tudjuk elérni, hogy a kutyusnak a rossz berögződéseit felülírhassuk a kívánt viselkedésmintával, például hogy húzás helyett egy nyugodtabb állapotban indulhassunk el vele otthonról sétálni. Ez a probléma kéz a kézben járhat azzal, hogy harap, agresszív, mert kevésbé határozott a gazdi, és falkaállatként a kutya nem tudja a saját helyét a családban. Azzal, hogy húz, ugat, el akarja játszani, hogy lehet rá támaszkodni a falkában, de a szíve mélyén fél. Nagy terhet venne le a válláról a gazdi, ha meg tudná neki mutatni, hogy „nyugi, megoldom helyetted, neked csak mellettem kell sétálnod”. Van, amikor a gazda bizonytalansága okozza a kutya viselkedésproblémáját, ezért mondom sokszor, hogy elsősorban nem az állattal, hanem a gazdival foglalkozom.

Mi történik egy személyes konzultáción?

Bár vannak protokollmegoldások, amikor elmegyek egy gazdihoz, a legfontosabb, hogy megtanítsam, hogyan lehet kreatívan megoldani egy problémát. Az első, amit kérek, hogy készítsen videókat, mert nem elég az, hogy odamegyek, és megnézem az állatot, már csak azért sem, mert a cicák másképp viselkednek idegenek előtt. Egy félórás felvételből általában kiderül, megviseli-e, ha a gazdája nincs otthon, szorongani kezd-e nélküle. Sokan azt hiszik, hogy odamegyek, varázsolok, és mire elmegyek, az állat meggyógyul. Ehelyett a gazdi kezébe adom a kulcsot, min kéne változtatni. Például megtanítom, hogyan segítse a cicát abban, hogy az emberi kézhez, érintéshez a nyugalmat, simogatást kösse, a játékhoz pedig az összes agresszív megnyilvánulást, és ne kezdjen játékból harapni. Sok-sok gyakorlás szükséges ehhez, egy-egy probléma megoldása akár hónapokat, egy évet is igényelhet.

Milyen jelei lehetnek, hogy az állat szorong?

A macskáknál és kutyáknál is lehet tünet a bepiszkítás a lakás több pontjára. A kutya ugatással, a cica hangos nyávogással is jelezhet, sőt pánikrohamot kaphat. A kamerafelvételeken rendszerint az látszik, hogy a cica először feldolgozza, hogy elment a gazdája, majd elkezd a lakásban fel-alá járkálni egyre idegesebben, és nyávog. Az esetek többségében végül talál egy helyet, ahol megnyugodhat, és odapisilhet, de bizonyos esetekben idővel újrakezdődik a roham.

Ezek szerint nem igaz, hogy a macska jól elvan otthon egyedül?

Több sztereotípia él bennünk a cicákról, ilyen, hogy csak a helyhez ragaszkodnak, vagy amit említett. Sokan meglepődnek azon is, hogy a cica felmászik a bútorokra, pedig, akárcsak a vadmacska, élete nagy részét ő is a fák ágain töltené. Gondot jelentenek a hatalmas terek is a lakásban, ami frusztráló egy kisragadozó számára. Míg a kutyák nem szeretik a kuplerájt, a macskák igénylik, hogy külső szem ne lássa őket, mivel ők is lehetnek prédák a kis méretük miatt. A közérzetükön sokat tud javítani, ha zsúfolt a lakás. Már az is megoldás, ha a nappali közepére bekerül egy dohányzóasztal. A gazdik sokszor azt hiszik, csak a kutyával kell foglalkozni, és a cicával elfelejtenek játszani, pedig ennek is rendszeresnek kell lennie. Ha ingerszegény életük van, előjöhetnek olyan viselkedési zavarok, mint a játékagresszió. Előfordul az is, hogy rosszul játszunk velük. Az egyik macska például mindentől szorongott. Kérdeztem, játékos-e, a gazdi mondta, hogy igen, de sokszor nincs kedve játszani. Kiderült, hogy a gazdi csak lóbálja a cica felé a pálcás játékot, de ez nem stimulálja eléggé az állatot. A ragadozó elé sem ugrik ki a zsákmányállat, mindig inkább elmenekül előle. A cicákkal úgy kell játszani, hogy leutánozzuk a zsákmányállat viselkedését. Ők szeretik a fantáziájukat használni, a szőnyeg alatti játék például azért izgalmas a számukra, mert az bármi lehet.

Van reménytelen eset?

Szerencsére ilyennel még nem találkoztam, de vannak kihívást jelentő esetek. Volt egy család két, hellyel-közzel egyidős cicával. A nőstény életében egyszer tüzelt, aztán vitték is ivartalanítani. A tüzeléses viselkedés viszont annyira megmaradt a fejében, hogy stresszhelyzet esetén színészkedni kezdett, és eljátszotta a kandúrnak, hogy tüzel, és párzani szeretne. A gazdik azt hitték, a kandúrral van probléma, de ő csak reagált a nőstény viselkedésére. A viselkedészavar felülírható vált egy másik szokással, aminek mindenki jobban örült, hiszen játékkal kizökkenthető volt, elfelejtette, hogy szerepet kell játszania. Egy másik esetben egy ivartalanított kandúr volt a kliens, akit hámmal sétáltattak, de egy környékbeli kandúr konkurenciának gondolta, és úgy ráijesztett, hogy traumatizálta a macskát. Ezután folyton az erkélyre ment magát hergelni, kukkolni a másik kandúrt, ami bepisilést okozott. Ebben az esetben is a figyelmét kellett elterelni az erkélyről egy másik ingerrel. Nekem éppen azok a kedvenc eseteim, amikor az állat kitalál egy teljesen egyedi dolgot, nekem pedig meg kell fejtenem, mi állhat a probléma hátterében.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)