Manipulált képekkel siklathatták ki a gyógyíthatatlan betegséget kutató teljes tudományterületet.
Az Alois Alzheimer által 1906-ban leírt Alzheimer-kór a leggyakoribb idegrendszeri leépüléssel és demenciával járó megbetegedés. A gyógyíthatatlan kórt jelenlegi tudásunk szerint az idegsejtekben elszaporodó fehérjék okozzák, amelyeket béta-amiloidnak és taunak neveznek.
Az Alzheimer-kór tudományos szempontból egy nagyon sokarcú és nyomasztóan megfoghatatlan betegség. Bármihez is nyúltak a kutatók, a szervezetbe kerülő fémektől a légszennyezésig, a vírusokon és genetikán át az anyagcseréig és az agyi immunrendszerig, a háttérben meghúzódó mechanizmust máig sem sikerült megfejteni.
A Science által közölt beszámoló alapján ennek egyik oka, hogy az elmúlt évtizedekben a legelismertebb Alzheimer-kutatók rendszeresen meghamisították az eredményeiket, amivel nemcsak a tudományos támogatásokat fecsérelték el, de a gyógyszergyárak elmúlt évtizedekben folytatott fejlesztéseit is.
Matthew Schragot, a Vanderbilt Egyetem neurokutatóját 2021 augusztusában felhívta egy ügyvéd, hogy segítséget kérjen egy tudományos csalás leleplezéséhez. Az ügyvédet Schrag kollégái, két elismert neurológus bízta meg. A céljuk az volt, hogy egy gyógyszerkutató cég, a Cassava Sciences új gyógyszere, a Simufilam klinikai tesztjének engedélyezését megtorpedózzák, és a Cassava részvényárfolyamainak esésén pénzt keressenek.
A 37 esztendős Schrag, aki korábban egy másik béta-amiloid elleni gyógyszer, az Aduhelm gyógyszerként való elfogadását kritizálva vált ismertté, belevetette magát a Cassava gyógyszeréhez vezető tudományos irodalomba, és talált rögtön egy tucat olyan szakcikket, amikben felismerhetően manipulálták a mellékelt fotókat. A szakember az eredményeit továbbította az amerikai népegészségügynek (NIH) és gyógyszerfelügyeletnek (FDA). Utóbbiak végül úgy döntöttek, hogy a petíció ellenére engedélyezik a klinikai teszteket. Schrag 18 ezer dollárt kapott a közreműködéséért, és úgy döntött, hogy nem áll le, ha már így beindult az üzlet.
Schrag mennonita családból származik, apja az amerikai légierőben szolgált, majd ápolóként helyezkedett el egy helyi otthonban, ahol a tizenéves Matthew önkéntesként dolgozva találkozott a különös viselkedésű, feledékeny demenciás páciensekkel. Később az orvosi egyetemre készülve sok időt töltött a laborvizsgálatok gyakorlásával, többek között a western blotting módszerrel, amely során elektromosság segítségével fehérjékben gazdag szövetmintákat juttatnak át egy speciális gélen, amelyben – mint egy szitán – fennmaradnak megfelelő méretű molekulák. Festés után a gélben fluoreszkáló vonalakként rajzolódtak ki a keresett fehérjék.
A fiatal kutató 2006-ban mutatkozott be első tudományos munkájával, amelyben magas koleszterintartalmú diétán tartott nyulak agyában béta-amiloid- és vaslerakódásokat talált. Ebből arra következtetett, hogy összefüggés lehet az Alzheimer-kór és a vas anyagcseréje között. A betegség fent említett komplexitása és megfoghatatlansága miatt azonban nem sikerült bizonyítani az összefüggést.
Alois Alzheimer felfedezésének századik évfordulóját írták ekkor. Az agyi plakkokról 1984-ben igazolták, hogy fő alkotóelemük a béta-amiloid, 1991-ben igazolták, hogy az Alzheimer-kórra hajlamosító génmutáció lényegében az amiloid egyik prekurzorát érinti. Mindent leuralt és a kutatási pénzek felét nyerte el ezekben az időkben a szakmabeliek által „amiloid maffiának” nevezett irányzat, minden kézzelfogható előrelépés és terápiás eredmény nélkül. 2006-ra kezdett a kutatókon úrrá lenni a csüggedés és a gondolat, hogy az amiloid-hipotézis a Naprendszer ptolemaioszi modelljének jelenkori megfelelője.
Ebbe a hangulatba robbant be a Minnesotai Egyetem munkatársai, Karen Ashe és Sylvain Lesné kutatása. Karen Ashe elég nagy név, részt vett a prionokat felfedező Stanley Prusiner Nobel-díjjal jutalmazott munkájában és a 90-es évek közepén ő hozta létre azokat a transzgénikus egereket, amelyek béta-amiloid-túltermelésükkel az Alzheimer-kutatás kedvenc modelljeivé váltak.
A kutatás a béta-amiloidok egy alfajáról, a Aβ*56 (amiloid-béta csillag 56) oligomerről szólt. Az izolált Aβ*56 fehérjét patkányoknak adva megállapították, hogy labirintusban tesztelt tanulási képességeik hatalmasat estek. A fehérje tehát egyértelműen emlékezetkiesést okozott.
Két héttel a megjelenése után Ashe megkapta az idegkutatás egyik legrangosabb díját, a Potamkin-díjat. A cikket 2300 tudományos közleményben hivatkozták, így ez a témában az ötödik leghivatkozottabb kutatás. 2021-re az amerikai egészségügyi kutatóintézetek 287 millió dollárt kaptak az amiloid oligomerek kutatására.
Karen Ashe és Sylvain Lesné a továbbiakban is együtt dolgozott, a kutatások képanyagát mindig Lesné készítette el, akinek egyébként az Aβ*56 felfedezését is tulajdonították.
Matthew Schrag 2001 decemberében a PubPeer felületén akadt Lesné kutatásaira. A PubPeer egy olyan nyílt felület, ahol tudósok kommentálhatják egymás dolgozataiban talált hibákat. Lesné munkáinál olyan gyanú merült fel, hogy a képeit meghamisította. Ezek az egyes fehérjék jelenlétét kimutató, fent említett western blotok fotói voltak, amelyek azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy az Aβ*56 mennyisége annál nagyobb, minél idősebb kísérleti egeret vizsgáltak. A vonalak azonban gyanús ismétlődéseket mutattak, mintha valaki másolás-beillesztés módszerrel sokszorozta volna őket, hogy több fehérjét mutassanak.
Nemcsak a képhamisítás merült fel, de Lesné egymás után több kutatásban is felhasználta ugyanazokat a képeket, új kísérleti eredményeknek beállítva őket. Schrag végül eljutott a tudományos szenzációnak számító 2006-os cikkhez, amelyben ugyancsak szerkesztett fotókat talált. A Science képelemzéssel foglalkozó szakembereket is megkérdezett, akik megerősítették, hogy az ismétlődések láthatók, és helyes a következtetés, hogy manipulálták a képeket, sőt további árulkodó nyomokat is azonosítottak.
A kérdés nemcsak az, hogy az apparátus hamissága igazolható-e, hanem a tudományos eredmény is hamis-e. A tudományos replikáció kérdéses műfaj, különösen akkor nehéz publikálni, ha az eredménye negatív, hiszen a tudós elfogultsága vagy akár ügyetlensége is okozhatja, hogy egy eredményt nem tud megismételni. Az Aβ*56 esetében szerencsére volt kivétel. A Harvard Egyetem munkatársa, Dennis Selkoe a Nature hasábjain közölt két olyan esetet, amelyben amiloid-béta csillag 56-nak semmilyen nyomát sem találta emberi szövetben vagy testnedvben.
Napvilágra került továbbá Lesné egy korábbi kollégájának, Denis Viviennek az esete, aki egy közös kutatás során találkozott egy gyanús eredménnyel, amelyet nem tudtak reprodukálni, aminek végeredményeként Vivien megszakított minden szakmai kapcsolatot Lesnével.
A Science megkeresésére, hogy kommentálják a vádakat, vagy mutassák be az szóban forgó kutatási eredmények eredeti fotóit, sem Ashe, sem Lesné nem reagáltak. Ashe azonban a PubPeer felületén védte a kérdéses képeket, azzal, hogy a különös ismétlődések csak artefaktumok, amiket a digitális tömörítés okoz.
Schrag nyomozása eredményeit átadta az NIH-nak, ahonnan az amerikai egészségügyi minisztériumhoz kerülhet, ahol a kutatási integritásért felelős hivatala folytat vizsgálatot az ügyben. Mindez évekig tarthat, de a Science magazint biztosították róla, hogy nagyon komolyan veszik az ügyet.
Bár a történetben több milliárd dolláros kár és egy teljes tudományterület félrevezetése vetődik fel, Schrag és Selkoe szerint akár az is beigazolódhat, hogy tényleg léteznek a mérgező fehérje oligomerek, és hogy az amiloid hipotézis helytálló. Selkoe szerint ugyanakkor jelenleg három anti-amiloid gyógyszer jár a klinikai tesztek utolsó fázisában, ha ezek nem járnak sikerrel, az komoly csapást jelenthet a béta-amiloid hipotézisre.
(Science)