Egy friss kutatás szerint a túlélés minden szabályát megszegi az a sétáló cápa, amelyet először tanulmányoztak ausztrál kutatók. A közel egy méter hosszú állatra a Nagy-korallzátony déli részén lettek figyelmesek, ahogyan a lapát alakú uszonyai segítségével képes a vízben és a szárazföldön is közlekedni.

A Floridai Atlanti Egyetem, a James Cook Egyetem és az ausztráliai Macquaire Egyetem szakértői azt vizsgálták, hogyan változott a cápa járása és úszása a korai fejlődése alatt, ami segít megérteni, hogy a tengeri élőlények hogyan birkóznak meg az éghajlatváltozás hatásával.

A tudósok úgy vélik, hogy az epaulette cápák a vízbe és a vízből való kimászásnak képessége válasz a környezetük kihívásaira, azonban eddig még nem vizsgálták, hogyan mozognak életük első szakaszában. Ezért a kutatók megfigyelték az újonnan kikelt és a fiatal cápák járás- és úszáskészsége közötti különbségeket. Mint kiderült, a legfiatalabb egyedeknek a testükben lévő sárgatestek miatt domború a hasuk, míg a fiatal cápák karcsúbbak.

Fontos lehet a környezeti kihívások leküzdésében

A kutatók arra számítottak, hogy életkoruktól függően eltéréseket tapasztalnak az állatok járásában, azonban azt találták, hogy a testalkatbeli különbségek nem változtatják meg a mozgásukat. A sebesség, az uszonyok forgása, a tengelyirányú elhajlás, valamint a farokcsapás frekvenciája és amplitúdója az életszakaszoktól függetlenül állandó maradt – állapították meg a tanulmányban.

Ezek a tulajdonságok a kihívást jelentő környezeti feltételek melletti tartós fiziológiai teljesítményükhöz is kapcsolódhatnak, beleértve az éghajlatváltozással kapcsolatosakat is – ez a jövőbeli tanulmányok fontos témája

– fogalmazott az Independent szerint a FAU Charles E Schmidt Tudományos Főiskola docense. 

(Borítókép: Auscape / Universal Images Group / Getty Images)