Az Index új táplálkozástudományi sorozatot indított, amelyben belgyógyász szakértőnk segít eligazodni a mikor, hogyan, mennyit diétázzunk témakörben. Végigvesszük a legnépszerűbb diétákat pro és kontra. Sorozatunk második része a periodikus éhezés nevű diétáról szól.
A diéták nagy része arra fókuszál, hogy mit eszünk, és mennyit. A periodikus éhezés ezzel szemben azt veszi célba, hogy mikor nem eszünk.
Ez a diétaforma rendkívüli népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban, de úgy tűnik, hogy Magyarországon is egyre több követőt talál. Tulajdonképpen nagy hagyományai vannak, hiszen a böjt szinte minden vallás része.
Ennek lényege, hogy adott időszakban egyáltalán nem vagy csak a szokásosnál jóval kevesebbet eszünk.
A periodikus éhezés tulajdonképpen ezen alapszik, azaz bizonyos napokon vagy napszakokban nem veszünk magunkhoz táplálékot. Egyik formája az 5/2 formula, amikor a hét öt napján táplálkozunk, két napig viszont éhezünk.
Újabban azonban az effajta diéták követői és szorgalmazói már nem a napokra, hanem a napszakokra fókuszálnak, tehát például a nap 8 órájában táplálkozhatunk, 16 órán keresztül viszont éhezünk.
Az éhezést persze nem kell feltétlenül szó szerint érteni,
az ilyen időszakokban is megengedett például a kalóriát nem tartalmazó italok fogyasztása, mint például kávé vagy tea – természetesen cukor nélkül.
Mindennek persze rengeteg lehetséges kombinációja létezik. Az első kérdés természetesen az, hogy adott kalóriabevitel mellett ennek van-e bármiféle előnye.
Minden ilyen vizsgálat rendkívül nehézkes és nehezen értékelhető a résztvevők együttműködése, illetve együttműködésük megítélésének problémái miatt. Összességében annyit elmondhatunk, hogy
a teljes napokat kihagyó időszakos böjt feltehetőleg nem hoz előnyt egy ugyanolyan kalóriamegszorítással járó, de mindennap táplálkozást engedélyező diétával szemben.
Ezt néhány kisebb-nagyobb klinikai vizsgálat hitelt érdemlő módon bebizonyította.
Más kérdés viszont a napszakok kihagyására alapuló periodikus éhezés. Úgy tűnik, hogy itt nemcsak a fogyás nagyobb, de más előnyök is megmutatkozhatnak. Ezek közül az első és legfontosabb az inzulinérzékenység fokozódása.
Ez a diéta alkalmas lehet a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzésére.
Ezzel ellentétben az egyes típusú cukorbetegség már kialakult formájában viszont nem ajánlott. Ezenfelül azonban léteznek olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy esetleg néhány betegség, például az Alzheimer-kór, az asztma, az ízületi gyulladás, sőt a szklerózis multiplex esetében is hasznos lehet az ilyesfajta diéta.
Erről a Mayo Klinika weboldalán, illetve az orvosi szakma egyik legelismertebb folyóiratában, a New England Journal of Medicine hasábjain olvashattunk bővebb elemzést.
Habár ez a diéta nem elsősorban az elfogyasztott táplálék minőségéről és mennyiségéről szól, hanem magáról az időzítésről, természetesen nem mindegy, hogy a táplálkozásra engedélyezett napok vagy napszakok során milyen ételeket fogyasztunk. Mark Watson és Christy Williams, a hírneves Johns Hopkins Egyetem munkatársai és a téma elismert szakértői szerint periodikus éhezés során is a legjobb a mediterrán diétát követni. Erről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.
Testünk tulajdonképpen a kezdetektől fogva erre, vagyis a periodikus éhezésre rendezkedett be.
Gondoljunk csak elődeinkre, akik az őskortól kezdve hozzá voltak szokva, hogy akár hosszabb időn keresztül nem jutottak táplálékhoz. A modern korok egyik kétes vívmánya a jóléti társadalmakban a táplálék folyamatos elérhetősége, valamint bizonyos szolgáltatások és szórakozási lehetőségek napi 24 órán át történő igénybevételének lehetősége. Ezek miatt szinte egész nap, sőt akár éjszaka is nassolunk, ami persze elhízáshoz vezet.
A periodikus éhezés viszont nem való mindenkinek, így például nem ajánlott 18 éven aluliaknak, várandós vagy szoptató nőknek, cukorbetegségben szenvedőknek, illetve táplálkozási zavarokkal küzdőknek.
Ha a periodikus éhezés során szorongást, fejfájást, alvászavarokat, szédülést, bizonytalanságérzést tapasztalunk, és ezek huzamosabb ideig fennállnak, érdemes orvoshoz fordulni és felülvizsgálni, hogy folytathatjuk-e az ilyenfajta diétát. A legtöbb esetben ezek a panaszok azonban néhány hét alatt maguktól megszűnnek.
A cikk szerzője belgyógyász szakorvos.
(Borítókép: Thomas Trutschel / Photothek / Getty Images)