Többszintű csoportba szerveződve hajtanak a nőstényekért.
Az állatvilágban eddig az ember egyedülálló képességének tekintettük, hogy a kooperáció rendkívül összetett formáira képes, nagyon sokszínű azonosulásra képes családi, nemzeti, földrajzi alapon vagy ízlését, vallását, akár helyi vagy globális politikát tekintve. A hangyák, hiénák vagy csimpánzok társas viselkedése jóval kevésbé bonyolult. Egy négy évtizedes tudományos kutatás megállapításai szerint azonban az indiai-óceáni palackorrú delfinek társadalma komplexebb mint bármi, amit vadon élő állatoknál megfigyeltek.
A Richard Connor ökológus által a Floridai Egyetemen indított kutatás 1982 óta vizsgálja a nyugat-ausztráliai Shark Bay környékén élő mintegy 200 hím delfin viselkedését. A tudósok megfigyelték, hogy az egymással nem rokon hím állatok sokrétű szövetségi rendszert alkotnak, amelynek fő célja a szaporodás, vagyis a termékeny nőstények elfogása és megvédése. Egy magányos hím ehhez kevés, mert nem tud egyszerre párosodni és megvédeni magát – a delfinek ezért baráti csoportokba verődve élik életüket.
A hím delfinnek egy vagy két nagyon közeli barátja van és így egy nagyobb csoport részét képezik, ami szintén egy nagyobb szövetség tagja. A kutatásban nem résztvevő harvardi primatológus Richard Wrangham szerint olyan ez, mint a szakasz, a zászlóalj, és a dandár egy hadseregben.
A dolog ennél is bonyolultabb, ugyanis 2001 és 2006 között gyűjtött adatok elemzése során vizsgált 121 hím olyan szupersűrű társadalmi hálózatot alkottak, amelyben minden egyén közvetlenül és közvetetten összekapcsolódik. A delfinek a három szintű társadalmi csoportjukon kívül állókkal is kapcsolatot tartottak. Egy delfinnek átlagosan 22 barátja volt, de volt olyan is, amely 50 szövetségesre tett szert.
A delfinek kapcsolata alatt igazi románcokat értünk, ami együtt úszást, uszonyérintést, egymás szólongatását és szexuális tevékenységet is tartalmaz. A csoportot alkotó delfinek egymás segítségére sietnek, ha egy rivális banda megpróbál elhappolni egy nőstényt, az utódnemzés sikere így a társas kötelékek erején múlik.
A PNAS-ban közölt felismerések alátámasztják Connor elméletét a szociális agyról, amelynek lényege, hogy az agy mérete és az intelligencia a társadalmi kapcsolatok összetettségétől függ. A delfinek társadalma, ha bonyolult is, alapjaiban különbözik az emberétől. A delfinek ugyanis nem kötnek hosszan tartó párkapcsolatot, és a hímek nem vesznek részt a gyermekeik felnevelésében, amivel kicsit hasonlítanak a csimpánzok társadalmához. A főemlős szakértők szerint a Connor kutatásainak egyik fontos tanulsága, hogy a törzsfejlődés különböző utakon akár többször is eljuthat a fejlettebb társadalmi szerveződéshez.
(Science)
(Borítókép: Stephen Frink / Getty Images Hungary)