Kenjiro Fukuda, a japán RIKEN Cluster for Pioneering Research (CPR) villamosmérnöke és egy, a Nature-ben megjelent új tanulmány vezető szerzője szerint a rovar nagy segítség lehet például a földrengések utáni túlélők felkutatásában. A kis robotrovar modellje a madagaszkári sziszegő csótány volt, ami elég széles hátú ahhoz, hogy rá lehessen szerelni egy napelemet, de nincs szárnya, ami ezt leárnyékolná.

A robotrovarok előnyei az egyéb apró robotokkal szemben, hogy olcsóbbak, és kevésbé bonyolult tervezést igényelnek. De az apró lények mozgását korlátozzák a nehézkes technológiai fejlesztések, amelyek gyakran drágák és nehezen rögzíthetők. Problémát jelent az akkumulátor élettartama is: sok korai modell csak néhány órát tud futni, mert kontrollmechanizmusaik újratöltésre szorulnak. Az USA Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA) a negyvenes években kezdte el kutatni a kémrovarok lehetőségeit.

A rovarnehézségek legyőzése

Fukuda csapata ultravékony, rugalmas és puha elektronikus fóliából készítette el a vezérlőpult háti borítását, ami a robotcsótány testével együtt hajlik, így nem akadályozza a mobilitást. A jobbra-balra mozgást egy külső vezérlő irányítja elektromos jeleket küldve a robot szenzoros struktúráiba.

Az akkumulátor élettartamának meghosszabbítására a mérnökök egy ultravékony napelemet fejlesztettek ki, ami automatikusan tölti a vezérlőhardvert.

A jövőben a csapat különféle érzékelőket – kamerákat, hőmérőket, szén-monoxid-szenzorokat – vizsgál majd, hogy eldöntse, melyik működik a legjobban a különböző műveletekhez. A napelem komponenst is tovább finomítják, hogy félárnyékos körülmények között is hatékony legyen. 

Fukuda reményei szerint később repülő rovarrobotokat is fejlesztenek, és akkor a még nehezebben hozzáférhető helyekre is eljutnak majd. 

A kutatási és mentési műveletek mellett az állatdrónok forradalmasíthatják a kémkedést is, úgyhogy a jövőben figyeljünk oda a napelemes, minihátizsákot viselő csótányokra. Lehet, hogy épp lehallgatják intim beszélgetéseinket, és jól feltöltik egy közösségimédia-felületre.  

(Borítókép: Képünk illusztráció)