Megéri elengedni a szénhidrogéneket, és ennek semmi köze az oroszokhoz.
A klímaváltozás elleni harcot két fő motiváció mozgatja: a jutalom és a büntetés. Egyrészt vonzódunk az olcsó energiához, másrészt szeretnénk elkerülni az aszályokat, hőhullámokat, és villámárvizeket.
Az Oxford Egyetem munkatársainak Joule folyóirat hasábjain megjelent elemzése a világvége hangulatú klímaváltozási előrejelzések helyett a jutalmat helyezi más megvilágításba. Eszerint a technológiai átállás komoly haszonnal kecsegtet, de igyekeznünk kell, ha ezt meg akarjuk ragadni.
Az előrejelzés szerint 5-15 ezer milliárd dolláros hasznot hajthat globálisan, ha 2050-ig sikerül kivezetni a fosszilis üzemanyagokat, de messze kisebb megtakarítás érhető el, ha az átállás 2070-ig húzódik.
„Makacsul tartja magát az a tévképzet, hogy a zöldenergiára való átállás drága, fájdalmas és áldozatokkal jár – ez egyszerűen tévedés” – magyarázza Doyne Farmer közgazdász.
A megújulók költségei évtizedek óta csökkennek. Sok szituációban már most is olcsóbbak, mint a fosszilis üzemanyagok, és a kutatásunk azt mutatja, hogy a következő években majdnem minden alkalmazási területen olcsóbbakká válnak, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Ha gyorsul az átállás, hamarabb csökkennek az árak is
– tette hozzá.
A szerzők szerint a korábbi elemzések túlbecsülték a zöld technológiák költségeit, mert a napenergia ára például kétszer olyan meredeken zuhant, mint amit a legoptimistább előrejelzések előrevetítettek. Egyfajta pesszimizmus tapasztalható, ami ellentmond a korábbi technikai forradalmakkal kapcsolatos történelmi tapasztalatoknak, ez pedig az energia jövőjét tekintve drága és veszélyes pályára tereli az emberiséget.
A zöldtechnológiák négy fő ágát modellezték: a napenergiát, a szélenergiát, az akkumulátorokat és az elektrolízist. Egy modell nem tudja tökéletesen leképezni a valóságot, viszont elérhető, hogy az elvárt valóságot mutassa. Az oxfordiak ezért nagyon komolyan vették a feladatot, és az elemzést 50 különböző technika statisztikailag igazolt piaci pályájára alapozták.
A legsikeresebb technikák fejlődése az úgynevezett S görbét követi: ez egy hosszabb, lapos bevezetőszakasszal indul, amelyet exponenciális fellendülés követ, amely az elterjedés általánossá válásával és a piac telítettségével laposodik el a csúcson. Akár a tiszta energia is bejárhatja ezt az utat, ha felérünk a kezdeti lejtő tetejére.
A modellekben három forgatókönyvet rajzoltak fel 2021 és 2070 között. A leggyorsabb átállás forgatókönyvében évente 4 százalék fosszilis tüzelőanyagot vált ki a megújuló energiaforrások terjedése. Az átállás nélküli forgatókönyvben a következő évszázad folyamán is folytatjuk a füstölést és légkondizást. A kettő között helyezkedik el a lassú átállás forgatókönyve.
Az elsődleges irányadó tanulság, hogy hatalmas előnyei vannak a zöldtechnológiák gyors bevezetésének. Ennek eléréséhez az infrastruktúra kiépítését, képzést, és befektetéseket elősegítő erős nemzetközi együttműködésre van szükség
– írják.
A billió dolláros előnyt mutató végkövetkeztetés még csak nem is a legerősebb: ha a klímaváltozás okozta gazdasági károkat is figyelembe vesszük, akár 255 billiótól 755 billió dollárig terjedő összeggel beljebb lehetünk, attól függően, hogy végül melyik rosszabb forgatókönyvet nem jártuk be.
Arra már nem is készült kalkuláció, hogy a tartalékok fogyásával drágul a tüzelőanyagok bányászata, így a világpiaci árak is, miközben napfényből és szélből végtelen tartalékkal rendelkezünk.
Az exponenciálisan csökkenő költségek és az exponenciális bevezetés nem hasonlít semmihez, amit ezelőtt az energiaiparban láthattunk. Ezek a kulcsfontosságú zöldtechnológiák egy évtizeden belül megdönthetik a fosszilis tüzelőanyagok uralmát
– írják a szerzők, akik szerint a mezőgazdasági technikai váltással együtt elérhetjük azt a párizsi klímaegyezményben kitűzött célt, hogy csak 1,5 fokkal növekedjen az átlaghőmérséklet.
A zöldenergia költségei csak esni fognak, évente mintegy 10 százalékkal lesznek olcsóbbak. A modellek végső soron azt mutatják, hogy a piacot mozgató erők akkor is a megújuló energiaforrások malmára hajtanák a vizet, ha a globális felmelegedés nem létezne.
(Borítókép: A marokkói Noor naperőmű 2016. február 4-én. Fotó: Fadel Senna/AFP)