Hat éve a Chicagói Egyetem művészettörténész-professzora, Christie Mehring kiállítást rendezett Wolf Vostell német képzőművész munkásságáról és a fluxus irányzatról. A kiállításhoz az egyetem megvásárolta a művész Betonkönyv #83 című alkotását. Az intézmény gyűjteménykezelőjét, Patti Gibbonst azóta izgatja, hogy mit vásároltak.

Vostell a modern művészet egyik meghatározó alakja volt, az installáció, a performansz és a videóművészet úttörője. Kedvelt technikája volt a képek szétszedéséről szóló dekollázs. A 70-es évek kezdetén, amikor a betonra kizárólag építőanyagként tekintettek, először használta a betont művészeti alkotások létrehozására. Műveiből 1971-ben készített füzetnyi könyvet Betonierungen (Betonozások) címmel, és ezekből száz darabot betonlapokba öntött.

Régóta izgat a rejtély, hogy mi van odabenn. Mindig is jó ötletnek tartottam, hogy belenézzünk

– vallotta be Gibbons.

A világ legnagyobb múzeumai közé tartozó Chicagói Művészeti Intézet tudósa, Maria Kokkori a betonkönyvet mindig magával viszi a terembe, amikor arról tanít, hogy Vostell munkássága mitől volt fordulópont. Gibbons, aki a betontömböt az egyetemi könyvtárban tárolja, annak örülne, ha megtalálnák a könyvet, míg a művészettörténetet tanító Kokkori azt találná izgalmasabbnak, ha a beton üres lenne. Ők ketten döntöttek úgy, hogy a kérdés végére járnak.

A szakemberek először ultrahanggal és röntgennel próbáltak az öt centi vastag, 9 kilós betontömb belsejébe nézni, de csak a beton megerősítésére szolgáló fémdrótokat látták, könyvet nem. 

A páros ezután a Chicagói Egyetem és az amerikai energiaügyi minisztérium által üzemeltetett Argonne Nemzeti Laboratóriumhoz fordult, ahol a 90-es évek óta használják az Advanced Photon Source (APS) nevű, nagy teljesítményű röntgenlézert különböző anyagok vizsgálatára.

Először a könyv egy eredeti példányát vizsgáltuk, hogy tudjuk, milyen jellemzőjű anyagot keresünk

– magyarázta John Okasinski, az Argonne munkatársa, hozzátéve, hogy röntgendiffrakció módszerével elemezni tudják az anyagon belül az atomok elrendeződését, így ismerhetik fel a papír jelenlétét a betonban.

Rendelkezünk a művész nyilatkozatával, így nincs ok, hogy kételkedjünk benne, hogy van odabenn valami, mi mégis szeretnénk tudományos bizonyítékot. Ez fontos üzenet a hallgatóknak, hogy kérdőjelezzék meg a forrásaik megbízhatóságát. Nagyszerű szellemi gyakorlat kérdezni és utána megkérdőjelezni a kérdést

– vélekedett Kokkori.

A vizsgálat végeredményét a röntgenképekkel együtt egy tudományos lapban később publikálják.

(Argonne National Laboratory)

(Borítókép:  Jason Creps / Argonne National Laboratory)