Deanna Marsigliese, a Pixar művészeti vezetője hamarosan ellátogat Budapestre, ahol a Brain Bar keretében a kreativitás jövőjéről tart előadást. Az Index a fesztivál előtt beszélgetett az alkotóval.
Budapesten 2022. szeptember 29–30. között rendezik meg a Brain Bar fesztivált, ahol idén is remek szakemberek előadásait hallhatja a nagyérdemű. A program egyik legjobban várt fellépője Deanna Marsigliese, az animáció nagymestere, divatfüggő, illusztrátor, a Pixar művészeti vezetője.
Mikor döntötte el, hogy animátor lesz?
Gyerekként rengeteg rajzfilmet néztem, már hétévesen tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A szüleim figyelmeztettek, hogy ez egy „felnőttmunka”, gyerekek nem keresnek vele pénzt, ugyanakkor imádtam rajzolni, történeteket mesélni – tudtam, hogy egyszer 2D-animátor leszek. Könyvtárba jártam, tanulmányoztam a lépéseket, állandóan gyakoroltam.
Mit csinál egy 2D-animátor?
Ez a klasszikus animáció elnevezése: egy 2D-animátor papírra rajzol. A 90-es évek előtt minden animáció kétdimenziós volt, aztán elterjedt a CGI (számítógépes animáció), és felváltotta a 2D-t.
Az idő múlásával önnek is új technikákat kellett elsajátítania?
Mivel klasszikus animációt tanultam, a CGI térhódításával egyre nehezebb lett munkát találni. Eldöntöttem, hogy a karakterdizájnra specializálódom, mindenesetre a számítógépes animációt is elsajátítottam. Akkoriban nem tűnt jó ötletnek, mert a CGI-t nem élveztem annyira, mint a klasszikus rajzolást, ma már azonban a Pixarnál dolgozom, és sokkal könnyebben szót értek a munkatársaimmal.
Hogyan került a Pixarhoz?
Sosem vágytam erre, kizárólag az volt a célom, hogy animációval foglalkozzak. Fokozatosan változtam, velem együtt pedig a munkahelyeim is: dolgoztam reklámokban, televíziós műsorokban, szabadúszóként, a klienseim pedig animációs cégek voltak (például a Pixar is). Először az Agymanók című filmben dolgoztam, aztán megkérdezték, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a céghez. Igent mondtam.
Csak karaktereket tervez, vagy háttereket is?
Csak karaktereket.
Hogyan alkotja meg a karaktereit?
Minden filmnél más a folyamat. Beszélgetek a forgatókönyvíróval, a rendezővel, hogy ráérezzek a sztori mondandójára. Néha megkapom a forgatókönyvet is, ami sokszor befejezetlen, hiszen a karakterek a dizájn alapján is változhatnak. A karakter lénye mindig fontosabb, mint a karakter mondandója, de minden a történetmesélésről szól. A főszereplőnek a kollégáimmal több száz arcot rajzolunk, több mint egy évig dolgozunk ezeken a figurákon. A munka elején még nagyobb az alkotói szabadságunk, aztán amikor a történet lényege megvan, akkor jön az igazi munka, a karakterek lehető legpontosabb megformálása. Legtöbbször teljesen más az elképzelés és a végeredmény.
Egy animációs filmen látszik, ha a Pixar műhelyében készült. Hogyan érik el ezt a hatást?
A Pixarnak van egy stílusa, ugyanakkor szerintem minden film más képi világgal rendelkezik, ma már szándékosan más hatást akarunk minden filmnél és filmmel elérni. A minőség teszi őket Pixar-filmmé.
Melyik volt a kedvenc Pixar-filmje?
Egyértelműen a Luca, hiszen az olasz gyökereim miatt személyesen is megérintett a történet. Nagyon sokat dolgoztam ezen a filmen, nemcsak animáltam, de a művészeti vezető is én voltam. Nehéz, mégis kifizetődő munka volt, a csapat is csodálatos emberekből állt.
Köztudott, hogy vintage- és divatmániás. A rajzaiba is belecsempészi a divat iránti szenvedélyét?
Sosem dolgoztam divattervezőként, két filmben azonban a ruhatár megalkotásában is segédkeztem. A hihetetlen család 2-ben én terveztem meg az öltözékeket. Az egész film az 1950-es évek stílusára épül, így a saját ruhatáramból merítettem inspirációt. A Luca esetében szintúgy – habár az 1960-as stílusú filmben a karakterek nem voltak „divatosak”, mégis tipikusan korabeli ruhákat viseltek. Az animációs filmekben legalább annyira fontosak az öltözékek, mint az élő szereplős filmekben.
Animátorként fontos a gyermekded látásmód és személyiség?
Szerintem igen. Én is szeretek gyerekfejjel gondolkozni és játszani, hiszen úgy tudom a legkönnyebben megformálni a vicces, különleges karaktereket. Ha nem kapcsolnám át az agyam „gyerek üzemmódba”, nem lennék ilyen kreatív.
Ez a szerkesztőségi anyag a Brain Bar támogatásával jött létre.
(Borítókép: Deanna Marsigliese. Fotó: Image Group LA / Disney / Getty Images)