A nagy viaszmoly hernyója a méhkaptárak kártevője, kedvenc tápláléka a méhviasz. Spanyol kutatók felfedezték, hogy a hernyó nyála olyan enzimeket tartalmaz, amely lebontja a polietilént. Ez komolyan forradalmasíthatja a nagy környezeti problémát jelentő műanyagok újrahasznosítását, tekintve, hogy a polietilén a műanyagtermelés mintegy 30 százalékát teszi ki.

A polietilénnél jelenleg használatos újrahasznosítási eljárás főleg zúzásból áll, amelynek végeredménye alacsonyabb használati értékű termék. A kémiai lebontástól azt várják, hogy olyan anyaggá alakítsa a plasztikot, amelyből például ismét palack készíthető, így feleslegessé válna új műanyagok előállítása.

A hevítéssel és savas közegben végzett kísérleti lebontási eljárásokkal szemben a viaszféreg nyála, semleges kémhatású vizes közegben, szobahőmérsékleten működik.

A felfedezés a véletlen műve. A Madridi Biológiai Kutatóintézet munkatársa, Frederica Bertocchini a The Guardiannek elmondta, hogy egy viaszférgek által megtámadott méhkaptárt vizsgált, és a hernyókat egy műanyag zacskóba gyűjtötte, ahonnan kiszabadultak. Az anyagot megvizsgálva kiderült, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy kirágták magukat.

Egy 2021-ben publikált kutatás arra jutott, hogy a bioszféra kezd ráállni a műanyagok fogyasztására, és az óceánban és talajban élő baktériumok és gombák nagy számban képesek lebontani az ember által termelt hulladékot. Megállapították, hogy harmincezer különböző lebontó enzim létezik 10 különböző műanyag lebontására.

A kutatók a viaszféreg nyálában található kétszáz különböző fehérje közül sikeresen különítették el a polietilént lebontó enzimet. A műanyag okozta probléma megoldásának kulcsa azonban nem maga az enzim, hanem annak működése, mivel a hernyónyál lemásolása és legyártása jelenleg túlzottan költséges.

(The Guardian)