Az állatvilágban viszonylag egyedi módon a dámszarvasok nem egymással harcolnak meg, hogy párhoz jussanak, hanem a barcogóterületért, a lekkért. A bikák ide fekszenek be, majd várják a teheneket.
Októbertől elhalkul az addig szarvasbőgéstől hangos őszi erdő, helyüket a dámszarvasok barcogása veszi át. A dámszarvasok násza, avagy a barcogás sok mindenben eltér a gímszarvasok bőgésétől.
Míg a gímeknél kereső bikákat találunk, akik nyughatatlanul, hatalmas távolságokat megtéve járják az erdőt a tehenek után, és közben öblös hangjukkal hívják viadalra a riválisokat, addig a dámbikák egy sokkal kényelmesebb módot választottak a párkeresésre. Ők nem egymással viaskodnak közvetlenül, hanem magáért a barcogóhelyért verekednek meg egymással. A céljuk az, hogy minél jobb pozíciót tudjanak elfoglalni a barcogóterületen, az úgynevezett lekkben.
A párkeresés csak ezután következik. Miután kialakultak a végleges pozíciók, a bikák befekszenek a teknőkbe, és ott barcognak, várva a teheneket. Hangjuk kevésbé figyelemfelhívó, mint a gímek bőgése, sokkal inkább hasonlít röffentéshez, éppen ezért ritka, hogy ilyet halljunk. Legjobb lehetőségünk, ha a kifejezetten dámok számára létesített vadaskertekbe látogatunk el.
A gímekhez hasonlóan itt is addig tart a szaporodási időszak, ameddig megtermékenyítésre alkalmas tehén található a területen, ezért október végével lecseng, és megkezdődik a hasonlóan impozáns megjelenésű muflonok időszaka, a berregés – írja a National Geographic.