Nyelvismeret nélkül is rájövünk, hogy csúnyát mondtak.
A Londoni Egyetem pszichológusai egy minden emberi nyelvre jellemző univerzális fonetikai jellemzőre bukkantak. Shiri Lev-Ari és Ryan McKay brit tudósok szerint a világ káromkodásaiból jellemzően hiányoznak a közelítőhangok.
A közelítőhangok úgy jönnek létre a szájüregben, hogy az ajkakat, nyelvet, fogat vagy szájpadlást közelítjük egymáshoz, anélkül, hogy ezek akadályt képeznének a levegő útjában. A magyar nyelvben a j és az l hangokat tekintik közelítőhangoknak. Ezek kissé átmenetet jelentek a mássalhangzók felől a magánhangzók felé, nálunk például az i és a j között. Más nyelvekben előfordulnak további közelítőhangok, ilyen az angolban a w, ami u és v közötti hang (how – háu, ill. háv*).
Az ilyen hangok könnyedén siklanak a szomszédos magánhangzókba, szemben a zárhangok jóval militánsabb megszólalásával. A közelítőhangok hiánya tehát keményíti az átkozódás hangzását, és úgy tűnik, hogy e nyelvcsaládtól független jelenség magyarázata az emberi agy előre meghatározott univerzális elfogultsága.
A káromkodást valószínűleg a hangok szimbolizmusa teszi szúrósabbá, ahogy a Wolfgang Köhler által 1929-ben leírt bouba/kiki jelenséget, amelyben a különböző anyanyelvű emberek a különböző hangzású nonszensz szavakat ugyanazokhoz a formákhoz kötötték.
Hasonló eredmény volt egy friss kutatásnál, hogy általános tendencia, hogy egymástól elszigetelt nyelvek az i hangot kis méretű tárgyakhoz, kicsiséghez kötik, annak ellenére, hogy nem ugyanazokat a szavakat használják.
A kutatók különböző nyelvek beszélőit kérték meg, hogy káromkodjanak, majd kiszűrték az ismétlődéseket és a más népekre és rasszokra irányuló gyalázkodásokat, így összegyűjtöttek 14 hindi, 14 magyar, 17 koreai, 26 orosz és 34 héber szót.
Egy kísérletben 215 résztvevőnek kellett kitalálnia, hogy a számára idegen nyelven csúnya szót hall-e. A válaszadók konzisztensen kerülték a közelítőhangokat tartalmazó szavakat. Az esetek 63 százalékában a szúrós hangzást választották – meglepő módon a franciák is hasonlóan jártak el, annak ellenére, hogy a francia átkozódásokban van arányaiban a legtöbb közelítőhang.
Egy másik kísérletben a csúnya szavak tompított változatait vizsgálták, vagyis olyan szavakat, amiket megváltoztatnak, hogy a trágárság élét tompítsák. Magyarul ilyen például a „basszus”. Az ilyen szavakban a megjelenő közelítőhangok tompítják a hang hatását, amit a kutatók ahhoz hasonlítottak, ahogy a légrugó megakadályozza egy ajtó becsapódását.
Levi-Ari és McKay eredménye alapján az emberi nyelvek szimbolikus működései kiterjedtebbek, mint korábban gondoltuk. Az emberi nyelvi képességek örökletes vagy társadalmi eredetéről szóló tudományos vitában pedig arra irányítják a figyelmet, hogy többet kell megtudnunk az emberi agy örökletes működéseiről.
(Borítókép: gorodenkoff / Getty Images Hungary)