A karácsony alapvető élményéhez tartozik a feldíszített és fényekben úszó karácsonyfa. A fényeket kezdetben gyertyák biztosították, amik nyílt lángjuk miatt sokszor okoztak tűzesetet.

Thomas Edison 1879 októberében mutatta be az első szénszálas izzót. Egy évvel később a karácsonyi ünnepekre már fényfüzérekkel díszítette kutató-fejlesztő laboratóriumát. A karácsonyi izzósor két évvel később született meg, amikor Edison barátja és cégének alelnöke, Edward H. Johnson 1882-ben egyedi gyártású izzókból maga szerelt össze egy 80, kék, fehér és vörös fényből álló füzért, amit egy forgó fára szerelt. A látványról lelkesen számolt be a helyi sajtó. 

Az elektromos karácsonyi fények még évtizedekig nem terjedtek el. Ennek egyik oka az volt, hogy az emberek féltek az áramtól, a másik, hogy az új technika drága volt, egy fénysor mai áron közel egymillióba került generátorral és villanyszerelői munkával együtt. Az amerikai Fehér Házban 1895-ben jelentek meg először, és az olcsóbb, kilencizzós füzér szetteket 1903-tól forgalmazta Edison cége. 

Az emberek imádták a fényeket, és ekkoriban ezermester-magazinokban megjelent leírások alapján igyekeztek házilag elemes fényfüzéreket készíteni. Az American Eveready Company ekkoriban megpróbálta szabadalmaztatni a karácsonyi izzósort, az amerikai szabadalmi hivatal azonban úgy gondolta, hogy az ünneptől eltekintve technikailag nem különbözik bármilyen más izzósortól – a karácsonyi fények gyártása így szabaddá vált a kisebb-nagyobb cégek számára. A sorozatgyártott egyszerű izzósorokat gyártó kis cég, a NOMA a húszas évek elejétől hódította meg a piacot, a gazdasági világválságot is túlélte, csak 1965-ben vesztette el a versenyt az olcsó importtal szemben.

A sárgás fényű fém

Nálunk menetrendszerűen kerültek forgalomba a túlmelegedő vékony kábelezés miatt tűzveszélyes karácsonyi izzósorok, és érkeztek a róluk szóló fogyasztóvédelmi figyelmeztetések. Az ilyen izzók a csonttá száradt fákkal együtt kiemelkedően gyúlékony párosítást jelentettek.

Ahogy Joulupukki otthona Lappföld, úgy az izzósorok újrahasznosításának is van saját fővárosa: a kínai Guangcsou közelében fekvő Sidzsao. Ideérkeznek tonnás bálákban a világ izzósorai. A legutóbbi időkig a nyersanyagra éhes kínai feldolgozók egyszerűen leégették a szigetelést a rézkábelekről, fekete füstbe borítva a környéket. Miután viszont kiderült, hogy a szigetelés is kiváló nyersanyag, a füzéreket bezúzzák, és okos rendszerrel kiválasztják a rezet, a szigetelésből pedig papucsokat gyártanak.

Lábjegyzet: a szerző bárminemű környezettudatosságtól és low-tech hipszerkedéstől mentesen a legutóbbi időkig az örökölt csipeszes tartókkal megoldott gyertyás karácsonyfát ismerte. Bár a gyertyák egyértelműen veszítenek a LEd-es szalagokkal szemben, azért lehet, hogy valahol még ma is a hagyományos lángot választják a LED-es fényszobrok világában is.

(Borítókép: Nagy Tamás / Index)