Az V. században − hasonlóan a mai nyarakhoz − a mai Magyarország területe legszárazabb nyarait élte át, ami tönkretette az ország addig termékeny termőföldjeit – írják a Cambridge-i Egyetem régészeti és földrajzi tanszékének munkatársai közös tanulmányukban.

A Journal of Roman Archaeology folyóiratban közzétett kutatás szerint a 4. és 5. század között szélsőséges aszályos időszakok sújtották a Keletrómai Birodalom dunai határvidéki tartományait. Az Eurázsián keresztül nyugat felé vándorló, ott megtelepedő hunok ezért lettek „hirtelen” földművesekből és pásztorokból hírhedt, barbár portyázók, ez pedig végzetes következményekkel járt a Római Birodalom számára − írta meg a hvg.hu. 

A kutatók erre a megállapításra egy új, a fák évgyűrűin alapuló klímarekonstrukcióval jutottak, melyek eredményeit összevetették régészeti és történelmi bizonyítékokkal. A kutatók megfigyelték, hogy különösen a 420 és 450 közötti aszályos időszakok csökkentették a terméshozamot és a legelők minőségét a Duna és a Tisza ártereiben annyira, hogy a túlélés érdekében a hunoknak fosztogatniuk kellett, hogy életben maradjanak.

A fák évgyűrűiből kiolvasható aszályos időszakok ugyanis pont egybeestek a térségben zajló portyázási tevékenység fokozódásával – utóbbiakat régészeti leletek támasztják alá. A kutatók szerint ezért a hunok nem aranyat, hanem állatokat és élelmet zsákmányoltak Trákia és Illyricum tartományokból.