A számítógépes arcfelismerő rendszerek biometrikus azonosító rendszerek, amelyek az írisz vagy ujjlenyomat helyett az arca alapján ismerik fel az egyént, és ezért kiválóan alkalmasak arra, hogy nagyobb tömegek videós megfigyelése alapján megtaláljanak egy embert. Nagyon megnyugtató lenne, ha kizárólag bűnüldözésre használnák, de a világ már csak olyan, hogy van, ahol az ujgur kisebbséget üldözik vele, máshol kéretlen reklámok célzását szolgálják, és persze van, ahol halott katonák azonosítására használják. Biztosan nem kell sokáig keresgélni az okot, hogy az ember ne akarja, hogy egy algoritmus a beleegyezése nélkül azonosítsa őt.

A probléma egyik potenciális megoldása, hogy az ember által viselt elemek vizuális hatása megzavarhatja a tárgyak gépi felismerését, ezért a megfelelő mintával ellátott ruha felismerhetetlenné teheti az embert is.

Az olasz Capable ilyen mintákkal ellátott ruhák gyártására szakosodott. A cég egyik alapítója Rachele Didero, aki a Milánói Egyetemen PhD diplomamunkaként fejlesztette ki a lázálommotívumokat, amikkel addig kísérletezett, míg össze nem zavarta a YOLO (You Only Look Once) nevű neruálisháló-alapú tárgyfelismerőt. A minták annyira hatékonyak voltak, hogy minden álcázás nélkül egyetlen pulóver is elég volt ahhoz, hogy a gép zsiráfnak, kutyának vagy csak értelmezhetetlennek vélje a látókörébe kerülő alakot.

Persze az is igaz, hogy egy kellőképpen körmönfont kormányzat megbízhat valakit, hogy látogasson el a Capable weboldalára és az ott látható minták alapján frissítse az ellenséges tényezők listáját a mesterséges intelligenciában. Ha ezt megtennék, hamarosan kézre keríthetnék azokat a riccses hipsztereket, akik képesek 300-400 eurót kicsengetni egy pulóverre vagy nadrágra.

(New Atlas)