Négy éve nem szed antiretrovirális gyógyszereket − a vírus kordában tartásához általában naponta szükséges tablettákat −, és nem esett vissza.

A másik két beteghez hasonlóan − akiket a szakirodalomban csak a berlini és a londoni betegnek neveznek − a transzplantációt a vér akut megbetegedésének (az ő esetében leukémiának) a kezelésére végezték, amely hat hónappal azután alakult ki, hogy HIV-vel diagnosztizálták.

Közel 10 évvel a nem rokon donorból származó őssejtátültetés után és több mint négy évvel a HIV-terápia befejezése után a beteg ma már jó egészségnek örvend.

A férfi, akinél 2008-ban diagnosztizálták a betegséget, elmondta:

Még mindig nagyon jól emlékszem a háziorvosom első mondatára: „Ne vegye annyira a szívére. Együtt fogjuk meglátni, hogy a HIV gyógyítható.” Akkoriban alibinek gondoltam a kijelentést. Ma már annál büszkébb vagyok az orvoscsapatomra, akiknek sikerült kigyógyítaniuk engem a HIV-ből − és egyúttal a leukémiából is. Idén Valentin-napon ünnepeltem a csontvelő-átültetésem 10. évfordulóját. A csontvelődonorom volt a díszvendég.

A férfi elmondta, hogy úgy döntött, ideje egy részét a HIV-kutatásra irányuló adománygyűjtés támogatásának szenteli, és történetével a vírussal küzdők megbélyegzése ellen küzd.

Nagy az eljárás kockázata

Az, hogy a vírus nem újult ki, a kutatók szerint a rendkívül alapos tudományos és terápiás előkészítésnek és ellenőrzésnek köszönhető. Hozzáteszik, hogy ez a vizsgálat a leghosszabb és legpontosabb diagnosztikai megfigyelés, amelyet őssejt-transzplantáció után egy HIV-fertőzött betegnél végeztek.

Az őssejt-transzplantáció esetében az egészségtelen vérsejteket elpusztítják, és a vérből vagy csontvelőből eltávolított egészséges őssejtekkel helyettesítik.

A düsseldorfi egyetemi kórház orvosai által vezetett nemzetközi kutatócsoport reméli, hogy a megszerzett ismeretek kiindulópontot adnak a HIV gyógymódjainak jövőbeli vizsgálatainak tervezéséhez.

A nagy kockázat miatt őssejtátültetéseket csak életveszélyes betegségek kezelésekor végeznek. A szakértők szerint most folytatni kell a kutatásokat annak érdekében, hogy a betegek a jövőben e megerőltető beavatkozás nélkül is leküzdhessék a HIV-fertőzést.

A nemzetközi orvoscsoport nevében Bjorn-Erik Ole Jensen elmondta:

Intenzív kutatásaink eredményeként most már megerősíthetjük, hogy két kulcsfontosságú módszer kombinálásával alapvetően lehetséges a HIV szaporodásának tartós megelőzése. Egyrészt a vírustartalék nagymértékű kimerítésével a hosszú életű immunsejtekben, másrészt a HIV-rezisztencia átvitelével a donor immunrendszeréből a recipiensbe, biztosítva, hogy a vírusnak ne legyen esélye az újbóli terjedésre.