Nehezebb kimutatni az élet nyomait, mint eddig gondoltuk.
A NASA legújabb marsjárója, a Perseverance második éve járja a Jezero krátert, amelyet a tudósok egy egykori tó medrének gondolnak. Az eszköz 38 titán mintavételi csövet töltött meg kőzetek fúrásából és talajból szerzett mintákkal, pár hete töltötte meg és tette le a vörös bolygó porába az utolsókat egy 2030-as évek közepén érkező mintavisszahozó küldetés számára. Miért nem találták még meg az élet létezésének bizonyítékait egy folyó vízzel és valószínűleg élőlényekkel teli tó helyén?
A körülményeskedésre a válasz, hogy nincsenek annyira jó műszereink az élet kimutatására, mint eddig képzeltük. A marsjárónak valószínűleg
az sem tűnne fel, ha mikrobákból álló szőnyegen gurulna.
Egyelőre itt a Földön sem sikerül megtalálni az életet a chilei kutatók Nature Communicationsben közölt cikke szerint. Természetesen nem arról van szó, hogy nem találjuk meg, amit nem akarunk. A chilei Autonóm Egyetem és az amerikai Cornell Egyetem munkatársai a legfrissebb technikát tették próbára a Föld legrégebbi és legszárazabb sivatagában, az Atacamában. A kutatás helyszíne a Vörös Kő, egykori folyódelta környéke, amely már 200 millió éve sivatag – ezen a bolygón ezek a viszonyok hasonlítanak leginkább a Marsra, filmforgatási helyszínként és tudományos szempontból is.
A Perseverance és Curiosity roverek is kimutatták szerves anyagok jelenlétét környezetükben, de ezek az élet közvetett bizonyítékaként sem állnak meg, mivel nem biológiai folyamatokból is származhatnak.
Pont húsz éve, 2003-ban jelent meg az első dolgozat, amelyben az amerikai Viking marsszondák mérési eszközeit tesztelték az Atacamában és nem tudták velük élet jelenlétét kimutatni.
A szóban forgó friss asztrobiológiai kísérleteknél már nem az 1970-es évek NASA-technikáját, hanem a fél évszázaddal fejlettebb legutóbbi műszereket használták, és olyan kísérleti eszközöket is kipróbáltak, amelyeket a jövőben a Marsra küldenének.
A mikroorganizmusok észlelésére tett kísérlet az esetek túlnyomó részében eredménytelen volt, a fennmaradó rész korlátozott, vagy – kevésbé lehangoló kifejezéssel – rejtélyes volt. Az új generációs szekvenálási technikákkal az ilyen esetek 9 százaléka behatárolhatatlan volt, 40 százalékuknál csak a legmagasabb rendszertani kategóriát (domént vagy országot) tudták megtippelni. A fennmaradó részt sötét mikrobiomnak nevezték el.
A Vörös Kő sötét mikrobiomja teljesen új fajokból állhat, amikkel a Földön sehol máshol nem találkozhatunk, de az is lehet, hogy egy kipusztult mikroba közösség maradványa, ami a távoli múltban lakta a folyódeltát, ezért nincs ma ismert rokona
– értékeltek a kutatók, akik szerint a marsi minták visszahozása különösen fontos, mert a tapasztalatok alapján a jelenlegi műszereink képességei sem elegendőek az élet felfedezéséhez. Úgy vélték, hogy érdemesebb korlátozott mennyiségű mintát vizsgálni a Földön, mint sok-sok mintát a Mars felszínén.