Az Északi-sarkvidék melegebb hőmérséklete felolvasztja a régió permafrosztját – a talaj alatti fagyott talajréteget –, és potenciálisan olyan vírusokat hozhat létre, amelyek több tízezer évig szunnyadó állapotukat követően veszélyeztethetik az állatok és az emberek egészségét.
Bár egy távoli múltból származó betegség által kirobbantott járvány úgy hangzik, mintha egy sci-fi-film forgatókönyvéből pattant volna ki, a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a kockázatok, bár csekélyek, mégis alulértékeltek. A hidegháború idejéből származó vegyi és radioaktív hulladékok, amelyek károsíthatják az élővilágot és megzavarhatják az ökoszisztémákat, szintén felszabadulhatnak az olvadás során.
Sok minden történik a permafrosztban, ami aggodalomra ad okot, és (ez) tényleg megmutatja, hogy miért szuperfontos, hogy a permafroszt minél nagyobb részét fagyasztva tartsuk
– idézi Kimberley Minert, a NASA Jet Propulsion Laboratory klímakutatóját a CNN.
Az északi félteke egyötödét a permafroszt borítja, amely évezredek óta Alaszka, Kanada és Oroszország sarkvidéki tundráját és erdőit táplálja. Egyfajta időkapszulaként szolgál, mivel – az ősi vírusok mellett – számos kihalt állat mumifikálódott maradványait őrzi, amelyeket a tudósok az elmúlt években tudtak feltárni és tanulmányozni, köztük két barlangi oroszlánkölyköt és egy gyapjas orrszarvút.
A permafroszt nem csak azért jó tárolóközeg, mert hideg; ez egy oxigénmentes környezet, ahová a fény nem hatol be. A jelenlegi sarkvidéki hőmérséklet azonban négyszer gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része, ami meggyengíti a régió permafrosztjának felső rétegét.
A fagyott vírusok által jelentett kockázatok jobb megértése érdekében Jean-Michel Claverie, a franciaországi Marseille-ben található Aix-Marseille Egyetem orvosi karának emeritus professzora megvizsgálta a szibériai permafrosztból vett földmintákat, hogy kiderítse, a bennük található vírusrészecskék még fertőzőek-e. Az általa „zombivírusoknak” nevezett vírusokat kereste, és talált is néhányat.
Az embereket megfertőző vírusok és baktériumok nyomait találták megőrizve a permafrosztban. Az alaszkai Seward-félszigeten található Seward-faluban 1997-ben a permafrosztból exhumált női holttestből származó tüdőminta az 1918-as világjárványért felelős influenzatörzs genomikus anyagát tartalmazta. 2012-ben a tudósok megerősítették, hogy egy Szibériában eltemetett nő 300 éves mumifikálódott maradványai a himlőt okozó vírus genetikai jegyeit tartalmazzák.
A szibériai lépfenejárvány, amely több tucat embert és több mint 2000 rénszarvast érintett 2016 júliusa és augusztusa között, szintén összefüggésbe hozható a rendkívül forró nyarak során a permafroszt mélyebb olvadásával, ami lehetővé tette a Bacillus anthracis régi spóráinak, hogy újra felszínre kerüljenek.
Birgitta Evengård, a svédországi Umea Egyetem Klinikai Mikrobiológiai Tanszékének emerita professzora szerint jobban kellene felügyelni a kiolvadó permafrosztban lévő potenciális kórokozók jelentette kockázatot, de óva intett a pánikkeltő megközelítéstől.
Ha a permafrosztban olyan vírus rejtőzik, amellyel évezredek óta nem kerültünk kapcsolatba, akkor lehet, hogy az immunvédelmünk nem elégséges
– vélekedett Evengård.
A tudósok nem tudják, hogy ezek a vírusok meddig maradhatnak fertőzőképesek, ha a mai körülményeknek vannak kitéve, illetve azt sem, hogy a vírus milyen valószínűséggel találna megfelelő gazdatestet. Nem minden vírus kórokozó, amely betegséget okozhat; egyes vírusok jóindulatúak vagy akár hasznosak is a gazdaszervezetük számára. És bár 3,6 millió embernek ad otthont, az Északi-sarkvidék még mindig ritkán lakott hely, így az ősi vírusoknak való emberi kitettség kockázata nagyon alacsony.
Claverie szerint a kockázat a globális felmelegedéssel összefüggésben biztosan növekedni fog, véleményével pedig nincs egyedül. Tavaly egy tudóscsoport kutatást tett közzé a Hazen-tóból, egy Kanadában, az északi sarkkörön belül található édesvízi tóból vett talaj- és tóüledékmintákról. Megvizsgálták az üledékben lévő genetikai anyag génállományát, hogy azonosítani tudják a vírusjeleket és a területen található potenciális gazdaszervezetek – növények és állatok – genomját.
Számítógépes modellelemzéssel azt sugallták, hogy a vírusok új gazdatestekre való átterjedésének kockázata nagyobb azokon a helyeken, ahol nagy mennyiségű gleccserolvadékvíz áramlik a tóba – ez a forgatókönyv az éghajlat felmelegedésével egyre valószínűbbé válik.
A felmelegedő permafrosztban található vírusok és egyéb veszélyek azonosítása az első lépés annak megértéséhez, hogy milyen kockázatot jelentenek az Északi-sarkvidékre nézve – mondta Kimberley Miner, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa. A további kihívások közé tartozik annak számszerűsítése, hogy hol, mikor, milyen gyorsan és milyen mélyen olvad ki a permafroszt.
Az olvadás lehet fokozatos, évtizedenként akár csak centiméteres folyamat, de történhet gyorsabban is, mint például a hatalmas földomlások esetében, amelyek hirtelen mély és ősi permafrosztrétegeket hozhatnak felszínre. A folyamatban metán és szén-dioxid is felszabadul a légkörbe, ami az éghajlatváltozás egyik figyelmen kívül hagyott és alábecsült tényezője.
Miner szerint a legjobb megoldás az, ha megpróbáljuk megállítani az olvadást és a tágabb értelemben vett éghajlati válságot, és ezeket a veszélyeket örökre a permafrosztba zárva tartjuk.
(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)