A világegyetemet kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, hová tart a világ: egy újabb ősrobbanás vár ránk, vagy egyszerűen szétporlunk az űrben.
Jelenlegi tudásunk szerint a világegyetem tágul, nem is akárhogyan, hanem gyorsuló ütemben. A gyorsulást egy titokzatos energia okozza, amelyet hiányos tudásunk miatt jelenleg sötét energiának nevezünk.
A sötét energia természetén múlik, hogy a Nagy Roppanás vagy a szétszóródás felé tartunk. Egy viszonylag új irányzat pedig azt mondja, ismétlődő ősrobbanások sorozatának egyik közjátékában élünk. Molly Burkmar és Marco Bruni elméleti fizikusok friss tanulmányukban azt próbálták helyretenni, hogy a sötét energia milyen szerepet játszhat egy ilyen Nagy Visszapattanás (eurodiszkós hangulatú angol kifejezéssel Big Bounce) forgatókönyvben.
A tudósok abból indultak ki, hogy a tágulás nem állandó. Az ősrobbanást követően már volt egy felfúvódásnak nevezett, különösen intenzív szakasza. A sötét energia e szerint lehet erősebb vagy gyengébb, de talán az iránya is változhat. A változó sötét energiát egy realisztikus kozmikus modellbe próbálták beilleszteni, amelyben a világegyetem nem tömörödik egy végtelenül sűrű pontba. Ebben a szcenárióban a sötét energia csak egy pontig gyorsítja a tágulást, ott azonban megfordul az iránya, és elkezdi összegyűjteni a világegyetemet.
A jelenlegi elképzelések szerint az ősrobbanást követő huszadik percben jelentek meg, és kezdtek atomokká összeállni a protonok és neutronok. Ez a modern kozmológia egyik alappillére, ugyanis ilyen módon jöhetett létre a jelenlegi ismereteinkkel egyező mennyiségű hidrogén és hélium. Ugyanebben a folyamatban jött létre elvileg a sötét energia is, amely ezután nyomtalanul eltűnt a balfenéken – a probléma tehát az, hogy az atomokat érteni véljük,
csak a sötét energiáról és sötét anyagról nem tudunk semmit.
Ez utóbbival kapcsolatban egy másik, a napokban megjelent elméleti felvetés, hogy a sötét anyagnak volt egy saját anyagtól független ősrobbanása.
A sötét energia különböző elképzelt változatait összehasonlító szimulációk érdekessége, hogy az ősrobbanást követő felfúvódásban nem lehetett jelen anyag vagy sugárzás, a fény és az anyag a sötét energia kvantummezőinek bomlásából jött létre a felfúvódást követően.
A kutatók végső soron nem találtak olyan modellt, amely ismétlődő kimenetelhez vezet, és egyezik a jelenlegi tapasztalatainkkal. Sikerült azonban a mai viszonyoknak megfeleltethető működő modellt alkotniuk úgy, hogy a kvantummechanika által előrejelzett mértéknél kisebb tágulási gyorsulást alkalmaztak.
(Borítókép: Todd A. Blaisdell / Getty Images)