Hatalmas napkitörést detektáltak március 12-én, amely a Napnak a Földtől éppen átellenes feléről lépett ki, mégis elérte a bolygónkat – írták a csillagaszat.hu hírportálon a NASA-ra hivatkozva.
A pontos forrás helyszínének megállapításához még további adatokat gyűjtenek, de jelenleg úgy vélik a kutatók, hogy az AR3234 jelű, korábban aktív régióból érkezhetett – olvasható a hírportálon hétfőn közzétett cikkben.
A NASA Moon to Mars Űridőjárási Osztályának elemzése szerint a napkitörés, más néven koronaanyag-kidobódás (angol nevéből rövidítve CME)
szokatlanul gyorsan, másodpercenkénti 2127 kilométeres sebességgel haladt,
így R-típusú (az angol rare, azaz ritka) besorolást kapott.
A kitörés valószínűleg telibe találta a NASA Parker napszondáját is. Az űrszonda jelenleg tizenötödjére közelítette meg a Napot, március 17-én haladt el 8,5 millió kilométerre központi csillagunktól. Március 13-án az űreszköz életjelet adott magáról, most pedig izgatottan várják, hogy megérkezzen a következő adatletöltés ideje – írta Pál Bernadett csillagász, a CSFK KTM Csillagászati Intézetének munkatársa a NASA közleményére hivatkozva.
A kitörés halotípusú CME volt, amely nevét arról kapta, hogy látszólag egyenletesen távolodik el a Naptól halo, avagy gyűrű alakjában. Az ilyen CME-k függenek a megfigyelő pozíciójától is, akkor figyelhetők meg, amikor a napkitörés vagy pontosan a Föld felé, vagy – ahogy ebben az esetben is – pontosan az ellenkező irányba történik.
A beszámoló szerint hiába lépett ki a Nap túlsó oldaláról a CME, így is érezni lehetett a hatását a Földön. Ahogyan a CME-k nagy sebességgel terjednek az űrben, lökéshullámot hoznak létre, ami a CME útjába eső részecskéket elképesztő sebességre gyorsítja. Ezek a Napból származó, nagy energiájú részecskék (solar energetic particles, vagy röviden SEP)
a Naptól a Földig tartó körülbelül 150 millió kilométeres utat mintegy 30 perc alatt teszik meg.
Habár ilyen SEP-részecskéket gyakran figyelnek meg a Föld felé irányuló napkitöréseket követően, ritkábban jutnak el hozzánk a Nap túlsó oldalán történt kitörések esetén. Ennek ellenére egy, a Föld körül keringő űreszköz detektálta a CME-ből érkező részecskéket, ami azt jelenti, hogy elég nagy energiájú CME volt ahhoz, hogy részecskék olyan ütközéssorozatát indítsa be, ami még a Nap felénk eső oldalára is eljutott – írta Pál Bernadett, hozzátéve, hogy a NASA űridőjárással foglalkozó kutatói még vizsgálják az eseményt, hogy kiderítsék vajon mi okozta ezt a messzire nyúló hatást.