A helyben gyártott építmények tartósabbak lehetnek, mint itt a Földön.
Idegen világok meghódításának egyik nagy kérdése, hogy miből és hogyan építünk bázisokat több millió kilométeres távolságban. Az űrbe juttatás jelenleg kilónként 4000 dollárba kerül orosz vagy kínai hordozórakétán, vagy jutányosabb 1400 dollárba a SpaceX Falcon Heavyjén, cementet, meszet és betonkeverőt így nem tudunk felküldeni sem most, sem később. Marad a helyben elérhető anyagok ügyes hasznosítása.
A Manchesteri Egyetem új fejlesztése, a StarCrete egy ilyen megoldás: ez egy olyan űrbeton, amit marsi talaj utánzatából, burgonyakeményítőből és sóból állítottak elő. A krumplibeton nem is akármilyen: erősebb, mint a hagyományos beton. Az általunk is ismert építőanyag 32 megapascal nyomást bír, a vörös bolygón előállított StarCrete azonban 72 megapascalt, a Hold-talajból elkészítve még masszívabb, 91 megapascalos terhelésnek tud ellenállni.
A tudósok számításai szerint 25 kiló szárított burgonyából 200 téglát lehet előállítani. Egy 7500 téglából épített háromszobás házhoz tehát pár tucat zsák krumpli elegendő. A terv természetesen az, hogy magát a krumplit helyi talajon, helyi vízből állítják elő.
Mivel keményítőt amúgy is termelünk az űrhajósoknak, volt értelme, hogy megvizsgáljuk ezt, ne csak az emberi vért
– mondta a kutatást vezető Aled Roberts.
Mint arról korábban beszámoltunk, ugyanez a csoport dolgozott egy olyan űrbeton kifejlesztésén, ami az űrhajósok vérét és vizeletét használta volna kötőanyagként. Mindenki nagy megkönnyebbülésére sikerült túllépni ezen a megoldáson.
Az űrhajósok valószínűleg nem akarnának vérből és pisiből épített házakban lakni
– ismerte el a tudós.
A burgonyás űrbeton másik hozzávalóját, a magnézium-kloridot szintén a marsi talajból állítanák elő.
Az, hogy az így előállított beton keményebb, azt is jelenti, hogy a belőle készült építmények tartósabbak lennének. Ez még itt a Földön sem lényegtelen tulajdonság, főleg úgy, hogy a cement előállítása teszi ki a globális szén-dioxid-kibocsátás 8 százalékát.
Támogatott tartalom.