Felrobbanó csillagok több mint száz fényév távolságból képesek megpirítani egy élő bolygót.
A Napnál nagyobb csillagok halálát jelentő szupernóva-robbanás nemcsak a világegyetem egyik legerősebb fényű jelensége, hanem veszedelmes is lehet a környező csillagrendszerekben potenciálisan fejlődő élet számára – derül ki a NASA kutatóinak Astrophysical Journalben közölt friss tudományos cikkéből.
A felrobbanó csillag lökéshullámai a csillagközi gázfelhőkbe csapódva erős röntgensugárzást keltenek. A sugarak évtizedekig utaznak az űrben és több mint 100 fényév távolságban is tömeges kihalást okozhatnak.
Az Illinoisi Egyetem, a Kansasi Egyetem és a Washburn Egyetem kutatói a NASA Chandra röntgencsillagászati űrtávcsövével végzett megfigyeléseket értékelték. A kutatásban felhasználták a NASA Chandránál nagyobb energiájú röntgensugarak észlelésére specializált műholdját, a NuSTAR-t és az európai űrügynökség XMM-Newton röntgen-űrtávcsövét is.
A kutatók 31 különböző szupernóvát vizsgáltak, megközelítésük egyik újdonsága, hogy kifejezetten a robbanás közvetlen következményeit és a nagy energiájú részecskék hatását vizsgálták. Megállapításaik szerint a lökéshullám akár 160 fényév távolságban is képes halálos adag sugárzással járó csapást mérni egy bolygóra.
A sugárzás komoly hatással lenne a légkör kémiai összetételére, például elsöpörné az ózonréteget. A sugarak és a Napból érkező sugárzás az így védtelenné vált légkörben nitrogén-dioxidot állítana elő, ami barnás homályba borítaná az eget. A legnagyobb csapás a tápláléklánc legalját jelentő autotróf élőlényeket érné és ennek következményei az egész táplálékláncon végigvonulnának.
A Föld 160 fényéves környezetében jelenleg nincs szupernóvajelölt, de a múltban már elérte a bolygót hasonló kozmikus katasztrófa szele. Jelenlegi ismereteink szerint 8 millió évvel ezelőtt és 2 millió évvel ezelőtt jártunk szupernóvák közelében – ezek valahol 65 és 500 fényév távolságban lehettek.
Az első ismert szupernóvát időszámításunk után 185-ben jegyezték fel Kínában: a tudományos nevén SN–185 szupernóva-robbanás 9100 fényév távolságban következett be és hónapokig éjszaka is kényelmesen lehetett olvasni a fényénél.
A tudósokat jelenleg az izgatja, hogy sok távoli bolygó van szupernóva által veszélyeztetett zónában, köztük olyanok, amiket lakhatónak gondolnak. A szupernóva-robbanások következményeinek vizsgálata ezért paleontológiai, csillagászati és asztrobiológiai szempontokból is fontos.