A Voyager–1 és a Voyager–2 jelenleg a Földtől legmesszebb jutó, ember alkotta eszköz. A szondák 45 éve indultak, a Voyager–1 2012 augusztusában, a Voyager–2 2018 decemberében hagyta el a Naprendszert, és minél távolabbra kerülnek, annál értékesebbek az általuk gyűjtött adatok.

A Voyager–2 működésének vége most már nagyon közel került. Fedélzeti energiaforrása plutónium bomlásán alapuló radióizotópos termoelektromos generátor. Fő küldetése az volt, hogy a Neptunusz eléréséig, 15 évig működtesse a szondát.

Eredetileg is mindössze 470 watt teljesítményű volt, de mivel a plutónium-üzemanyag felezési ideje 87,7 év, jelenleg már csak az eredeti teljesítmény 70 százalékára képes. A NASA mérnökei azzal számoltak, hogy az egység valamikor 2025 után már nem fog tudni elegendő áramot előállítani a fedélzeti rendszerek működtetéséhez.

A Voyager–1 utolsó fotója egy olyan csoportkép volt 1990-ben, amelyen a Naprendszer bolygói egy képen látszottak a rendszer széléről nézve. A mérnökök ezután kikapcsolták a kamerát, hogy energiát takarítsanak meg. Ez egy jó példa arra, ahogy a földi irányítás milyen taktikai húzásokra képes a veterán eszközök fedélzeti rendszereivel. Mostanra leállították a belső fűtést, tartalék meghajtó rendszerre kapcsoltak, és leállítottak mindent, ami felesleges.

Dr. Linda Spilker, a Voyager-program vezető kutatója kollégáival felismerte, hogy az elektromosság egy részét egy feszültségszabályzó veszi fel, és úgy döntöttek, hogy kikerülik.

A szabályzó feladata, hogy megvédje a szondát a feszültségingadozástól. Kikapcsolása ugyan megnövelte az üzemzavar esélyét, de hagy annyi energiát, hogy a még működő öt rendszer folytathassa a munkát. A szakemberek párhetes próbát tettek a biztosíték nélküli üzemmóddal, és mivel nem találkoztak problémával, véglegesítették, és ugyanezt a változtatást a Voyager–1 esetében is meglépik.

A Voyager–2 utolsó műszereinek leállítására az új állás szerint valamikor 2026-ban kerül sor. A szonda évente 490 millió kilométeres sebességgel távolodik.

(IFL Science)