Az emberiség kedvenc építőanyagának születése, újjászületése és jövője a 3D nyomtatáson át az áramot termelő metaanyagig.
Az ember által legnagyobb mennyiségben felhasznált anyag a víz, de rögtön utána következik a beton, amiből fejenként három tonnát gyártanak évente. A beton, mint ismert, a világ legelterjedtebb építőanyaga, ami kavics, homok, cement, víz és valamennyi levegő keverékeként önthető és formázható halmazállapotban kezdi működését, majd megkötve szilárddá válik, és nagy teherbírású kővé alakul.
A beton feltalálóinak az ókori nabateusokat tekintik. A nabateusok közel-keleti kereskedők voltak, akik karavánjaikkal távoli vidékek népeit kapcsolták össze és jelentős szerepet játszottak a kulturális, tudományos és technikai vívmányok továbbításában. Ők ismerték fel a hidraulikus mész tulajdonságait és kezdtek először kisebb mennyiségű betont előállítani. Kisebb víztározó aknákat és épületrészeket alakítottak ki a mai Szíria és Jordánia területén. A legrégebbi ismert betonelem egy, a mai Izrael területén emelt ház 7000 éves padlója.
Az egyiptomiak a piramisoknál, a kínaiak a Nagy Fal építésénél használtak maltert kövek összeragasztásához, de a régvolt közép-amerikai civilizációk is építettek betonnal. Az anyagot azonban
Róma tette igazi ókori technikai vívmánnyá.
A vulkáni hamuból, mészből és tengervízből álló római beton egy titokzatos anyag, amely megkötését követően önmagát erősítő mikrostruktúrával rendelkezett, ezért a modern betonoknál is időtállóbb és évezredekig megmaradó műtárgyakat tudtak létrehozni belőle.
Ahhoz, hogy titok legyen, az kellett, hogy feledésbe merüljön a középkorban. A vulkáni hamus pozzolana beton készítésének receptjét 1414-ben találták meg újra, az építésnek ez a módja (és sok más egyéb) ekkor született újjá.
A modern beton feltalálójának, az angol Joseph Aspdint tekintik. Aspdin egy hatgyermekes kőműves legidősebb fiaként építőanyaggal kereskedve foglalkozott fejlesztéssel. 1824-ben kifejlesztett cementjéhez mészkövet és agyagot együtt égette ki, amíg távozott belőlük a szén-dioxid, az eredményt finom szürke porrá őrölte. Mivel vízzel keverve és megszilárdulva nagyon hasonlított a dél-angliai Portland-sziget kőbányájának köveihez, portlandcementnek nevezte el. Ennek a cementnek az 1828-ban kezdődő tömeggyártásával indult a modern beton forradalma.
Közel egy évszázaddal később a beton jelene már a 3D nyomtatás, így Madagaszkártól Magyarországig a kibernetika segítségével, minimális emberi beavatkozással lehet épületeket felhúzni, az egyszerűtől a nagyon bonyolultig.
A betont annyira szereti az ember, hogy más világokra is magával viszi majd. Az építőanyag egyik lehetséges felhasználása így a távoli bolygókon vérrel vagy krumplikeményítővel, helyi anyagból létrehozott biokompozit beton. Amíg azonban a Földön tartózkodunk, a fejlődés iránya a kisebb környezeti lábnyommal és kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járó betonok fejlesztése, továbbá a metaanyagok.
A metabetonban a grafitporral turbózott cement az elektróda, és a beépített kontakt-elektromos rétegekkel képes a mechanikus terhelés változásából elektromosságot előállítani – például egy útba építve betakarítani a rajta elhaladó járművek energiájának egy részét. A metaanyaggá váló beton nem egy erőmű, de a kevés elektromosság, amit termel, elegendő lehet az útba épített chipek és szenzorok működtetéséhez, ami a navigációban vagy a önvezető autókat segítő rendszerekben játszhat szerepet a jövőben.