A nők kevesebbet esznek, isznak és lélegeznek, mindez százmillió dolláros költségben és több köbméter rakományban kifejezhető különbséget jelent, ha idegen világot akarunk felfedezni.
Az űrkutatás az ember számára veszélyes és drága szórakozás, de az emberiség szeret fejlődni és terjeszkedni, ezért vette célba most a Marsot. Az Európai Űrügynökség német űr-orvostudományi csapata azt vizsgálta, hogy milyen következményei vannak, ha a felfedezők férfiak vagy nők. A Nature Science Reportsban publikált tanulmány szerint a különbség jelentős.
Egy űrhajós nő kevesebb oxigént, vizet és energiát fogyaszt, kevesebb hőt ad le, és kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint egy férfi.
A dolog oka, hogy általában véve a nők kisebbek, a szakemberek pedig körbejárták, hogy a létfenntartó technika szempontjából mi következik mindebből.
Egy expedíció számára a szükséges anyagok és ezek tömege döntő fontosságú, különösen így van ez a világűrben. Egy Nemzetközi Űrállomásra tartó rakomány szállítása jelenleg 93 400 dollárba (lapzártakor nagyjából 32 millió forint) kerül kilónként.
A német kutatók számításai szerint ha a Marsra indított négyfős csapat nőkből állna, egy 1080 napos küldetés alatt csak élelmiszerből 1695 kilogrammal kevesebbre lenne szükségük. Ez rögtön 158 millió dolláros megtakarítást eredményezne, és 2,3 köbméternyi rakteret szabadítana fel az űrhajóban.
A különbségek persze nem állnak meg itt, a nők átlagos 160 centiméteres magasságához közelítő űrhajósnőknek 11–41 százalékkal kevesebb az energiaigényük, mert kevesebb vizet és oxigént fogyasztanak, kevesebb szén-dioxidot termelnek, és kevesebb hőt adnak le – és itt nem csak abban gondolkodunk, hogy vidáman lebegnek az űrben. A súlytalanságban elgyengülnek az izmok és csontok, az űrhajósoknak rendszeresen tornázniuk kell, hogy ezt ellensúlyozzák. A nemek közötti testméretből fakadó különbségeket a hét hat napján napi kétszer fél óra aerob gyakorlatok még jobban felnagyították. A nők például 29 százalékkal kevesebbet izzadnak, ezért kevesebb vízre van szükségük edzés után.
Valentyina Tyereskova a Vosztok 6 fedélzetén két évvel később, 1963 júniusában követte az űrben Jurij Gagarint. A NASA már 1959-től mérlegelte női űrhajósok alkalmazását a kisebb testtömeg, a szívroham alacsonyabb kockázata miatt, a női nemi szervek termékenységét is kevésbé fenyegeti az ionizáló sugárzás, és mert kényelmesebben elfértek, ezért jobban tolerálták az űrhajók zsúfolt zárt tereit.
Ez utóbbival kapcsolatban a tanulmány az Artemis-program holdi űrállomását a Gateway HALO lakómodulját említi példaként, amelynek belső átmérője három méter, de itt is nagy a zsúfoltság, így valószínűleg csak alacsonyabb űrhajós teheti meg, hogy felegyenesedjen, pontosabban kiegyenesedett testtartást vegyen fel.
Eddig mintegy hetven nő járt az űrben, ami az űrhajósok valamivel több mint 10 százaléka.
(Borítókép: Valentyina Tyereskova és Angela David egy madridi falfestményen 2021 januárjában. Fotó: Marcos del Mazo / Getty Images)