Az akadémiai szereplőkön hatalmas a publikációs nyomás, ennek egyik tünete az elmúlt évtizedben szárba szökkent, folyóiratokat megszálló szervezett hamisítás.
A magdeburgi Otto von Guericke Egyetem idegkutatója, Bernhard Sabel alig hitt a szemének, amikor bekapcsolta plágiumfelismerő szoftverét, és kiderült, hogy a 2020-ban publikált 5000 idegtudományi cikk 34 százaléka hamisítás volt. Tovább vizsgálódva megállapította, hogy az orvostudományok területén közzétett tudományos dolgozatok 24 százaléka kamu volt.
2010-ben mindössze a cikkek 2 százaléka bizonyult hamisnak. Sabel elképesztő számai alátámasztották, amiről már szakmai körökben tudtak: a tudományos közlemények gyártása immár a feltörekvő tudósok publikációs listáját duzzasztó új iparrá nőtte ki magát.
A dolgozatgyárak egy vagyont kerestek azzal, hogy egy önmagát megvédeni képtelen rendszert támadtak
– magyarázza Dorothy Bishop, az Oxfordi Egyetem hamis publikációkat tanulmányozó pszichológusa.
A Tudományos, Műszaki és Orvosi Kiadók Nemzetközi Szövetsége, a 120 kiadót tömörítő STM Integrity Hub néven külön integritási központot állított fel a probléma kezelésére és hamisítást kiszűrő eszközök fejlesztésére – ezekről azonban nem szívesen nyilatkoznak.
Egyfajta fegyverkezési verseny alakult ki
– magyarázza Joris van Rossum, a központ termékmenedzsere. A szakember elmondása szerint nem akarnak tippeket adni a dolgozatgyáraknak, de a visszavont publikációktól hemzsegő hivatkozási lista és legitimnek látszani akaró, nem valós e-mail-címek felbukkanását fontos árulkodó jelnek tekintik.
Az Integrity Hub munkájában húsz kiadó vesz részt, közöttük a legnagyobbak, az Elsevier, a Springer Nature és a Wiley. Tíz kiadó áprilistól már használja a központ egyik eszközét, emellett közösen figyelik majd, hogy milyen tanulmányokat adnak le egyszerre több helyre, amit szintén gyanús viselkedésnek tekintenek.
Soha nem lesz teljesen automatikus folyamat. Inkább olyan, mint az e-mail spamfiókja… azt is jó átnézni legalább hetente egyszer
– mondja Rossum. Az STM egyelőre nem közölt adatokat a tévesen elfogott tudományos cikkekről, de általában tudható, hogy minél több hamisat markolnak, annál több valódit is kifognak.
Sabel eszköze tesztmintából a hamis dolgozatok 90 százalékát kiszűrte, de a valódi kutatások 44 százalékát is hamisnak gondolta – általában a többi detektor hasonló arányokkal dolgozik. A feladat nem triviális, a Springer Nature 3000 cikket érintő publikáció utáni felülvizsgálatához 2021-ben 10 fős csapatra volt szükség. A Springer Nature lapjai évente 400 ezer tudományos cikket közölnek.
A legfrissebb etikai irányelvek alapján immár könnyebb akár csomagban is visszavonni tudományos cikkeket, de ettől nem egyszerűbb a dolog, egyrészt azért, mert a tudományos közegben erős nyomást jelent a közlési kényszer, vagy tömören a „publikálj vagy pusztulj” elv. Másrészt az ingyenes publikációknak a szerzők fizetnek a megjelenésért, vagyis az ügy tisztázásában
a lapok egy része is ellenérdekelt.
A lapok kiemelése egyébként önmagában eredményes lehet, amikor a Kínai Tudományos Akadémia kiadott egy hamisítással gyanúsított kiadványokat tartalmazó listát, a hamis cikkek egy csapásra eltűntek a listán szereplő lapokból. Ez persze csak annyit jelent, hogy a dolgozatgyárok máshol próbálják elpasszolni a termékeiket.
A problémát tovább súlyosbítja a mesterséges intelligencia, vagyis az eddigi leghatékonyabb szöveggeneráló szolgáltatás, a ChatGPT megjelenése. A szektor jelenlegi kezdeményezései nem is az összes hamisított tudományos cikk levadászását tűzték a zászlajukra, hanem a hamisítási ipar minél szélesebb körű ellehetetlenítésére és visszaszorítására törekednek.
(Science)