Újabb trend terjed a világban: sokan próbálják minél ritkábban mosni a ruháikat. Van akinél ez egyfajta hobbi, mások a fenntarthatósági szempontokat hangoztatják.
Bryan Szabo az Indigo Invitational nevű farmerkoptatási verseny bírája. De a versenyzők valami másnak is bajnokai: a mosásmentességnek. Mivel a farmer szappanos és nedves állapotban puhábbá válik, a kontrasztos minták elérésének egyik kulcsa, hogy kerüljük a mosást. A stratégiát egy mosásmentes klub tagjaitól a Levi’s vezérigazgatójáig mindenki követi − írta meg a BBC.
Szabo számára a mosásmentesség szokás akkor kezdődött, amikor 2010-ben megvásárolta első „raw-denim” farmerját. Ez a mosás nélküli, merev farmeranyag kereskedelmi elnevezése, amelyet indigóval festenek, de utána nem kezelik. Kanadából Európába utazott, és hat hónapig viselte mosás nélkül a farmert.
Az volt a különlegességem, hogy ilyen büdös farmerem volt. Egészen szörnyű szaga volt
− mesélte a BBC Culture-nek.
Budapesten találkozott leendő feleségével, és a farmer a kapcsolatuk részévé vált. „A farmerem ott volt az ágy végében. Ha beléptél a szobába, érezted a szagát. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a feleségem úgy szeretett meg, amilyen vagyok” − emlékszik vissza.
Szabo becslése szerint a most ötödik éve megrendezett verseny indulói közül 10-ből több mint kilenc ember addig nem mossa a farmerjét, amíg azt el nem hordják. „Néhányat ezek közül nem szívesen közelítenék meg. Valószínűleg elég büdösek. A legjobbakat a farmervásárokon is kiállítják. Van egy különleges illatuk… Nem egy kellemetlen szag önmagában véve, de mégis egy szag”.
Nem csak a farmeresek csökkentik a mosás mennyiségét. 2019-ben Stella McCartney dizájner azzal került a címlapokra, hogy részletesen beszámolt mosásellenes nézeteiről. Ahogy fogalmazott,
alapvetően az életben az a szabály, hogy ha valami nem kifejezetten koszos, akkor nem kell feltétlenül kimosni. Nem cserélem le mindennap a melltartómat, és nem dobom be a mosógépbe csak azért, mert egyszer volt rajtam. Magamnak is hihetetlenül fontos a higiéné, de nem rajongok a vegytisztításért vagy igazából semmilyen tisztításért.
Mások a környezetvédelem vagy az emelkedő áramköltségek miatt gondolják át a mosási szokásaikat. (Ami a farmereseket illeti, Szabo szerint a legtöbbjüket esztétikai megfontolások vezérlik, amelyek „véletlenül még a fenntarthatóságot is szolgállják”). Mac Bishop, a Wool & Prince ruházati cég alapítója kifejtette, hogy a „kényelemre és minimalizmusra” helyezte a hangsúlyt, ami jól rezonált a férfi fogyasztókra, „különösen azokra, akik amúgy sem szeretnek mosni”. Később elkezdte népszerűsíteni női márkáját, a Wool&-et.
„Mivel a nők évszázadokon át szexista mosodai reklámoknak voltak kitéve, kevésbé fogékonyak arra az ötletre, hogy ne mossák a ruháikat”
− elmélkedett, és a kutatások alátámasztották az érveit, és kimutatták, hogy a nők számára a környezetvédelem hatékonyabb érv volt az esztétikumnál arra, hogy ne mossanak.
A Wool& merinógyapjú ruhákat árul egy „kihívás” segítségével, amikor is a vásárlók 100 napon keresztül mindennap ugyanazt a ruhát viselik.
A Wool& egyik ügyfele Chelsea Harry az Egyesült Államokból, Connecticutból. „Olyan házban nőttem fel, ahol mindent kimosunk egy használat után” − meséli a BBC Culture-nek. „A törölközőt egy használat után, és a pizsamát is egy használat után.” Egy nyáron Harry a nagymamájánál lakott, aki megtanította neki, hogy reggel a pizsamáját a párnája alá tegye, és másnap este újra felvegye. Később találkozott a férjével, aki, mint mondja, „alig mos ruhát”. Aztán a világjárvány idején túrázni kezdtek. Ekkor változtak meg igazán a dolgok.
„Nyilvánvalóan nem tudsz zuhanyozni, miután egész nap túráztál, és függőágyban vagy sátorban alszol” − mondja. Ekkor felfedezte, hogy napokig tud túrázni, és még mindig kényelmesen érzi magát fürdés és mosás nélkül. „Aztán elkezdtem gondolkodni: miért nem tudom ezt a mindennapi életemben is megtenni? És ennyi volt” − mondta.
Harry nem aggódik a szagok miatt. „Bízom az orromban” − mondja. Szabóhoz hasonlóan ő is trükköket alkalmaz, hogy elkerülje a mosást: Egy éjszakán át szellőzteti a ruhát, vagy ecetet vagy vodkát permetez a hónaljba. „Ezt szoktam csinálni. Felakasztom őket az ablak mellé, lezuhanyozom, és reggel csak visszaveszem az egészet.”
Az egyik legrosszabb dolog, amit egy ruhadarabbal a tartósság szempontjából tehetsz, az a mosás
− mondja Mark Sumner, aki a Leedsi Egyetemen tanít fenntartható divatot. Szerinte a mosás alatt a ruhadarabok elszakadhatnak, összemehetnek, és elveszíthetik a színüket. Kollégájával, Mark Taylorral Sumner azt tanulmányozza, hogy a háztartási mosásból származó mikroszálak hogyan kerülnek a tengeri állatok szervezetébe. Bár szerinte a környezet szempontjából a ruhamosás gyakoriságának csökkentése a helyes döntés, nem támogatja a teljes mosógép-moratóriumot.
„Nem akarjuk, hogy az emberek azt gondolják, hogy nem moshatnak ki dolgokat, mert […] tönkreteszik a bolygót” − mondta Sumner. „Arról van szó, hogy megpróbáljuk megtalálni az egyensúlyt.” Szerinte a ruhák mosása orvosi és higiéniai okokból is fontos lehet, például az ekcémában szenvedő emberek számára, akik megpróbálják elkerülni az irritációt, amit az okoz, hogy a természetes bőrbaktériumaink elszaporodnak a ruháinkban. Az emberek önbecsülése szempontjából is
fontos, hogy ne érezzék magukat zavarban a ruháik miatt, mert piszkosak vagy büdösek.
Úgy tűnik, a legjobb megközelítés a rugalmasság. „Ha a ruháidnak nincs szaguk, akkor ne fáradj a mosással” − tanácsolja Sumner.
„Egyébként is − a túl gyakori ruhamosás órákat emészt fel az életedből. Kinek van erre ideje? Nagyon érdekel a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás. De az időm is érdekel” − mondja Harry. Szabót is foglalkoztatja a fenntarthatóság, de más okai is vannak, amiért lemond a túl gyakori mosásról. „Más dolgom is van. Van egy kutyám, akit sétáltatnom kell” − mondja.
(Borítókép: Loop Images / Universal Images Group / Getty Images)