Új megoldásokat keresnek az űrhajósok élelmezésére, mert egy hosszú utazás során a hagyományos elemózsiák nem eltarthatók.
Ha éhes az űrhajós, benyom egy tubusos pörköltet vagy egy dobozos levest, amihez néha haraphat egy kis fedélzeten termesztett salátát. Aki az űrben dolgozik, ma túlnyomórészt a felszínről kapja az élelmet, és ezzel nincs is probléma, amíg fel nem merül, hogy hosszabb időre vagy messzebbre szeretnénk utazni. Ez a kérdés azonban nagyon is napirenden van, hiszen az amerikai Artemis-program célja, hogy több mint fél évszázad után visszatérjenek az emberek a Holdra, és tartós bázist létesítsenek a felszínén, alig több mint egy évtizeddel később pedig eljussanak a Marsra.
A Nemzetközi Űrállomáson használt, előre csomagolt élelmiszer szavatossági ideje másfél év. Jelenleg nincs olyan rendszerünk, ami az élelmiszerkérdést kezelni tudja egy marsi küldetésen
– mondja Ralph Fritsche, a Kennedy Űrközpont űrbeli növénytermesztési programjának vezetője.
A NASA ezért hirdetett versenyt az űrbeli élelmiszer-termelés technikai megoldására 2021 elején. A kétszáz jelentkező cégből az idén januárban induló második fázisra már csak 11 csapat maradt, akik 20 ezer dolláros támogatást kaptak. A három vigaszágas indulóval kiegészült mezőny májusban kezdte meg a verseny utolsó szakaszát, amelynek győztesét jövő áprilisban hirdetik ki.
A második fázis egy konyhai demonstráció volt. A harmadik fázis arról szól, hogy a technológia megépíthető-e a feladatnak megfelelő léptékben
– mondta a verseny főszervezője, Angela Herblet.
Az utolsó szakaszban tehát a feladat egy olyan rendszer építése, amely három éven át működik, és képes ellátni egy négyfős legénységet. Nem feladat a teljes élelmezés biztosítása, a változatos és megbízható termelés viszont igen.
Az indulók közül a New York-i Air Company szokatlan irányból közelített a megoldáshoz: az űrhajósok által kilélegzett szén-dioxidot alkohollá konvertálják, és ebből termeltek ehető dolgokat.
A levegőből készítünk élelmiszert. Varázslatnak hangzik, de ha látjuk működni, sokkal egyszerűbb. Vesszük a szén-dioxidot, vizet, elektromosságot adunk hozzá, és fehérje lesz belőle
– magyarázza Stafford Sheehan, a cég technológiai vezetője.
Az Air Company már jelenleg is üzemszerűen gyárt alkoholt szén-dioxidból. Megoldásuk lényege, hogy az alkohollal élesztőgombákat táplálnak – a végeredmény egy vega proteinturmixhoz hasonló, és állítólag jó ízű.
A floridai Interstellar Lab által kifejlesztett Nucleus rendszer mikrohullámú sütő méretű dobozkákból áll, amelyekben automatikusan szabályozott körülmények között teremnek növények, vagy ha kell, rovarok.
Egy darabka földi ökoszisztémát viszünk az űrbe. Egyszerre termeszhetünk vele mikrozöldséget, rovarokat vagy gombát
– mondja Barbara Belvisi vezérigazgató.
Az űrhajósoknak napi három-négy órát kellene ügyködniük a növénytermesztő rendszerrel, ami különösen tetszett a NASA-nak, hiszen ez leköti az űrhajósokat, akik addig sem készítenek egymásból pecsenyét. Az Interstellar Labs a fejlesztést megfejelte egy további termékkel, a BioPods nevű felfújható termesztőegységgel, amit a Hold vagy a Mars felszínén lehetne élelem előállítására használni.
A verseny nemzetközi résztvevője a svéd Mycorena, akik AFCiS nevű rendszerükkel gombából származó fehérjéket állítanak elő.
Nagyon magas a fehérjetartalma, eléri a 60 százalékot
– mondja a cég kutatási vezetője, Kristina Karlsson.
A speciális gombafehérje sok rostot, ásványi anyagot és vitamint is tartalmaz, de íze alig van. Az anyag nagy előnye viszont, hogy 3D-nyomtatóba tölthető, ahol megfelelő fűszerezéssel különböző dolgok állíthatók elő belőle.
Egy képernyőn kiválaszthatod, hogy mondjuk csirkemellet kérsz
– mondja Karlsson.
Bár a verseny nyertese nem fog menten gyorséttermet nyitni a Holdon, az amerikai űrügynökség a küldetéseknek megfelelően előredolgozik, hogy már most láthatók legyenek a lehetőségek. A menü így jelenleg gyöngyöző élesztő trutymix és nyomtatott gombafasírt, katonalégy lárvával, de ennél csak jobb lehet.