Axióma, hogy a víz élet, ezért amikor földönkívüli életet vagy élhető bolygót keresünk egy csillag körül, egy olyan régiót figyelünk, ami sem nem túl forró, sem nem túl fagyos. A Michigani Egyetem professzora, Edwin Bergin Astrophysical Journal Lettersben megjelent cikke leír egy másik fontos választóvonalat, amit a lakhatóság szempontjából fontos figyelembe venni: az úgynevezett koromvonalat.

Mint ismert, a Föld kétharmadát víz borítja, de bolygónk meglepő módon kifejezetten száraznak számít, mivel tömegének csak 0,1 százaléka víz. Ráadásul szénből is alig van, ez a kéregnek csupán 0,024 százaléka. Csoda, hogy egyáltalán van élet. A lényeg: ahogy a víz esetében, úgy a szén kapcsán is felrajzolható a halmazállapot által definiált zóna, és nagyban múlik ezen is, hogy mennyire élhető egy világ.

Az egyes csillagrendszerek protoplanetáris korongnak nevezett anyaghalmazból keletkeznek. Az anyagok különböző mennyiségben vannak jelen ebben a korongban attól függően, hogy milyen távolságra vagyunk a csillagtól, és ebben döntő tényező az egyes anyagok fagyáspontja. 

Ez azért van így, mert szilárd állapotban az anyag hajlamosabb összetapadni, és égitest méretű gombócot alkotni. Következésképpen abban a zónában, ahol az adott vegyület folyékony vagy gáz, kevesebb van belőle. Ugyanennek a fonákja, hogy a lakható zónán túl a fagyott régióban sokkal több a víz – amiben a Földön lubickolunk, túlnyomórészt innen érkezett, később.

A szénnek is van egy hasonló határa, ez a csillaghoz közelebb eső, körülbelül 227 Celsius-fokos hőmérsékletű régió, ahol a szilárd szerves molekulák metánná vagy szén-dioxiddá bomlanak.

A koromvonal egyedi tulajdonsága, hogy bármilyen pára, ami kifelé tart, gáz halmazállapotú marad, és nem fagy meg újból, ahogy a fagyos zónában várnánk.

– mondja a szerző.

A határon túl eső bolygók gazdagabbak szénben, de maga a vonal a csillagrendszer és a bolygók kialakulásával az idők során kijjebb mozog. A Föld esetében az látható, hogy szénkészletét korábban gyűjtötte, majd fokozatosan elveszítette.

Szénvilág

Az exobolygók felfedezéséből tudjuk, hogy a mi naprendszerünk bizonyos szempontból kilóg a sorból: máshol gyakoribbak a csillaghoz sokkal közelebb keringő, Merkúr típusú bolygók, és a nálunk megfigyelhetőnél szintén közelebb keringő óriás gázbolygók. A Naprendszerben nincs a koromvonal és a jégvonal között keringő, szénben gazdag bolygó. Távolabb azonban ott van a Szaturnusz holdja, a Titán, amelyet folyékony metán borít, és légkörét jellegzetes, sárgás szénhidrogénköd alkotja. Ilyen szénhidrogénködből álló légköröket a James Webb űrteleszkóp spektroszkópja is észlelt már.

Az élet számára alapvető szénből sokkal több van a WASP 12-b felszínén. Az 55 Cancri pedig a földi 0,024 százalékkal szemben harmadrészt szénből áll, lényegében egy szénbolygó.

Bergin rámutatott, hogy fontos a csillagrendszer kialakulását és a bolygók lakhatóságát egy helyett több dimenzió mentén elemezni.

(Universe Today)