Napról napra újabb és újabb ötletek látnak napvilágot azzal kapcsolatban, hogyan lehetne költséghatékonyabbá és környezetkímélőbbé tenni az építési munkálatokat – egy anyuka pedig most elő is állt egy szerinte tökéletes megoldással: használt pelenkákat keverne az építőanyagokhoz.
Egy csecsemő egy nap alatt négy-öt pelenkát is elhasznál, így nem nehéz elképzelni, mennyi hulladékot termelhetnek egy egész országra vetítve. A pelenkák ráadásul nem lebomló anyagból készülnek, így minden esetben a szeméttelepen kell kikötniük, ahol aztán elégetnék őket. Ez az ötlet ihlette meg Siswanti Zuraidát, a japán Kitakyushu Egyetem építészmérnöki PhD-hallgatóját, aki a Scientific Reports című folyóiratban publikálta legújabb ötletét.
A közelmúltban több kutató sok időt és erőfeszítést szentelt az építőanyag-hulladék újrahasznosításának fejlesztésére, mivel ez ökológiailag kedvezőbb, különösen a nem lebomló hulladékok esetében. Kutatásom az eldobható pelenkahulladéknak az indonéziai építési szabványok alapján az épület szerkezeti és építészeti összetevőjeként használt kompozit anyagként történő újrahasznosítására összpontosít. Amellett, hogy széles perspektívát kínál a kísérleti eredmények végrehajtásához, a tervezési forgatókönyv egy 36 négyzetméter alapterületű, alacsony költségű lakóház építését is magában foglalja
– magyarázza Zuraida, aki maga is édesanya, így halmozottan közel áll hozzá a kutatási területe.
A fiatal nő kísérleti eredményei azt mutatták, hogy az épület kompozit anyagaként felhasználható eldobható pelenkahulladék maximális kapacitása 10 százalék körül alakul a szerkezeti elemeknél és 40 százalék körül a nem szerkezeti és építészeti elemeknél, így egy 36 négyzetméter alapterületű ház felépítése esetén körülbelül 1,73 köbméter pelenkahulladék használható fel – ezzel is csökkentve a speciális építészeti anyagok mennyiségét, így költséghatékonyabbá téve az építkezést.
Ugyan maga Zuraida is felhívja a figyelmet, hogy még a projekt legelején tartanak és még nagyon hosszú út áll előttünk, szerinte azonban abszolút kivitelezhető a megoldása. Elmondása szerint először is szükség lenne egy olyan rendszerre, amely összegyűjti a pelenkákat. A világjárvány során ezt nem tudta kivitelezni, de szerencsére nem kellett messzire mennie – saját kislánya elhasznált peleinkáit használta a különböző prototípusokhoz.
Ő maga mosta és fertőtlenítette lánya piszkos pelenkáit, majd 28 napig hagyta őket a napon száradni, végül testvére segítségével ollóval apróra vagdosták őket. Mint ismeretes, a pelenkák többnyire műanyagból és cellulózból állnak, így újrahasznosításuk ahhoz hasonlítható, ahogyan a műanyag palackokat gyakran szőnyegekhez használt szálakká alakítják. Ami a pelenkáknál különösen kívánatos, hogy Zuraida szerint szuperabszorbens polimerrostokat tartalmaznak,
mely öngyógyító tulajdonságot adhatna a betonanyagoknak, mivel a szálak olyan módon képesek elnyelni a nedvességet, ami csökkentheti a repedezettséget.
A kutatócsoport hat különböző mintájú építőanyagot tesztelt, amelyek különböző mennyiségű pelenkát tartalmaztak, hogy kiderítsék, mennyit lehet hozzáadni anélkül, hogy az anyag szilárdsága romlana. Végül arra jutottak, hogy a pelenkák egy 36 négyzetméteres ház felépítése során a beton és a habarcs készítéséhez használt homok akár nyolc százalékát is kiszoríthatják. Ez magában foglalja a betonoszlopokhoz és gerendákhoz használt homok 27 százalékát, és a válaszfalak habarcsának elkészítéséhez használt homok akár 40 százalékát is.
A tanulmány ugyan nem számolja ki, hogy ezzel mennyi üvegházhatású gázkibocsátást lehetne megelőzni, az azonban biztos, hogy az ugyan használt, de kimosott és fertőtlenített pelenkák jobb helyen vannak egy új építésű ház falaiban, mint egy szeméttelepen.
Ahogy a legtöbb országban, úgy Indonéziában, Zuraida anyaországában is szabályozzák, hogy pontosan milyen anyagokból is lehet felépíteni egy házat, ezek között pedig a használt pelenka természetesen nem szerepel – legalábbis egyelőre. A fiatal anyuka szerint olyan politikára lenne szükség, amely szélesíti az emberek hozzáférését a megfelelő és gazdaságos építőanyagokhoz. Hasonlóképpen, szerinte anyagilag is támogatni kellene az élvonalbeli építési technikákkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket.
A környezetbarát építési terveket és módszereket, valamint az energiatakarékos és kevesebb szennyezést okozó technológiákat ösztönözni kell, és könnyebben elérhetővé kell tenni. Az újrahasznosított anyagok, illetve az építőanyagokból származó hulladékok, mint például az acél és a gumi, valamint az ipari anyagok, mint például a pernye, az egyik legjobb választássá váltak a környezetre gyakorolt hatás és a költségek csökkentése érdekében
– magyarázta Zuraida, hozzátéve, hogy más fejlődő országokhoz hasonlóan Indonéziában is komoly gondot jelentett az elmúlt három évtizedben az alacsony költségű lakhatás biztosítása, mivel a városi lakosság száma évente 4,1 százalékkal nőtt, az előrejelzések szerint pedig 2025-re az ország lakosságának 68 százaléka városokban fog élni; így minél hamarabb cselekedniük kell.