Így vezettek az emberi gondolkodásig az információfeldolgozó képességek fejlődésének egymásra épülő lépcsőfokai.
Az állatvilág tagjai megtanultak nagyon változatos intellektuális képességekkel boldogulni a világban, mielőtt az emberi agy kifejlődött volna. Ahhoz, hogy az emberi gondolkodás megjelenhessen, a törzsfejlődés, a szellemi fejlődés öt döntő fázison ment keresztül – legalábbis erre a következtetésre jutott Andrew Barron, az ausztrál Macquarie Egyetem biológiaprofesszora a Proceeedings of the Royal Society B hasábjain közölt tudományos cikkében.
Barron az első komoly lépcsőnek a koordinációs probléma megoldását tartja. Bár az egysejtűek is képesek viszonylag összetett viselkedésre és tanulásra, a többsejtű élőlények a lehetőségek és élőhelyek teljesen más dimenzióját jelentik, ehhez azonban szükség van a sejtek hatékony és egyidejű összehangolására. Erre jelent megoldást az idegrendszer megjelenése, aminek a medúzánál megjelenő első formája kifejezetten a testet koordinálja, és nem igazán alkalmas információ feldolgozására.
A következő lépésben megjelent a központi idegrendszer, ami az agy megjelenéséhez vezető folyamat. Ez hatalmas ugrás volt, mert ez már nemcsak a testet vezényelte, de az érzékszervekből érkező információkat is kezelte. Az agyban rejlő lehetőségek kiaknázására egymás után fejlődtek ki különböző érzékszervek, például a különböző felépítésű és különböző tartományokban működő szemek. Ez már az információáramlás és -feldolgozás első állomása: beérkezik egy érzet, az idegrendszer feldolgozza, és bekövetkezik egy mozgásos válasz.
A fenti folyamat kimenetelét, a saját viselkedés következményeit dolgozza fel az azt visszatükröző idegi kör. A rovarok már ilyen aggyal rendelkeznek, ami meglepően okos dolgokra teszi őket képessé, mint a méhek navigációja, döntései és képessége az elvont összefüggések felismerésére, vagy éppen a pókok intelligenciája.
A negyedik fázis egy minőségibe átcsapó mennyiségi ugrás: a több visszacsatolást kezelő agy megjelenése. Ilyen agyuk van a hüllőknek, madaraknak, halaknak és kutyáknak. A párhuzamosság megsokszorozza az adatfeldolgozási kapacitást, ugyanazt a beérkező észlelést többféle módon képes kezelni, és nem utolsósorban ezáltal képes különböző információk közötti összefüggést felismerni. Ez, ahogy a madaraknál és kutyáknál is tapasztalható, nagyon komoly tanulási képességeket kölcsönöz egy élőlénynek, és elvezet az eszközhasználathoz.
Az ötödik döntő lépés, amikor az agy képes egy követelménynek megfelelően átalakítani az adatfeldolgozó struktúráját, vagyis reflektálni. A reflektív agy képes egy adott feladat elvégzését a hatékonyság növelésével tökéletes szintre emelni. Az emberi agy is ilyen, emiatt van képzelettel teli, gazdag belső világunk, így vagyunk képesek kiterjeszteni szellemi képességeinket szimbolikus nyelvekkel, és ezek segítségével tudunk kommunikálni egymással.
Az öt szint az információfeldolgozás rendszerének fejlődését, azok egymásra épülő lépcsőit jelenti. A szerző szerint ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ember ül a csúcson, és minden élőnél különb.
Mint írja, egy méh olyan dolgokra képes, amire egy ember nem: az ember élete első évében nem igazán képes járni, míg a méh repül, amint megszáradtak a szárnyai, 20 perc repülés után pedig tökéletesen tájékozódik, míg az ember még felnőttkorában is eltéved. A lényeg inkább, hogy az állat olyan idegrendszerrel és képességekkel rendelkezik, amely az életmódjának megfelelő, és így van ez az emberrel is.