Egy aszteroida és egy extrém erős mágneses mezejű neutroncsillag találkozásából származhatnak a gyors rádiójelek.
Nemrég megröccent egy nagy sebességgel forgó, rendkívül erős mágneses mezejű neutroncsillag, miközben elpusztított egy űrbéli kődarabot, és az eseményt megfigyelték a Nankingi Egyetem csillagászai.
Az SGR-1935-2154 neutroncsillag mintegy harmincezer fényévre van tőlünk a Tejút galaxis belseje felé. A gravitációs mezejébe kerülő aszteroidát magához húzta, majd széttépte, és miközben leadott egy gyors rádiójelet, megváltozott a forgási sebessége is.
A neutroncsillagok a csillagok élete végén keletkeznek, amikor annak magjában megszűnik az energiatermelés. Ilyenkor a csillag külső része a magra omlik, majd szétrobban. A megmaradó mag egy Nap tömegét tartalmazza egy földi nagyvárosnak megfelelő kiterjedésű gömbben, amiben egy teáskanálnyi anyagtömege egymilliárd tonna. Az ilyen csillagok egyik típusa a magnetár – ezek a világegyetem legerősebb mágneses mezejével rendelkeznek.
A csillagászok régóta ismerik az FRB-nek nevezett gyors rádiójeleket. Ezek ezredmásodperctől több másodpercig tartó, nem ismétlődő jelek. A jelenséget az utóbbi időben sikerült magnetárokhoz kötni, de keletkezésük pontos körülményeit nem ismerték.
Az angol királyi csillagászati társaság havilapjában megjelent új tanulmány szerint a rádiójelek akkor keletkeznek, amikor egy magnetár gravitációja megsemmisíti a belé zuhanó anyagot. Ez lényegében ugyanúgy történik, mint egy fekete lyuk esetében, ahol a nehézkedés átmenete olyan meredek, hogy egy embert az alakítaná spagettivé, hogy a lábujjára több ezerszer akkora nehézkedés hat, mint a fejére.
A neutroncsillag gravitációja olyan erős, hogy a NASA számításai szerint egy pillecukornyi tömegű anyag becsapódása is 1000 hidrogénbomba energiáját szabadítja fel. Egy aszteroida valószínűleg felér pár (vagy inkább pár millió) raklap pillecukorral.
Az aszteroida a becsapódás irányától függően gyorsítja vagy lassítja a csillagmaradvány forgását. A becsapódás közben elkülönülő mágneses erővonalak szétválnak, majd összecsapnak – ekkor keletkezik a gyors rádiójel. Ha további megfigyelések is igazolják őket, a kínai tudósoké lehet a modern csillagászati rejtély megoldásának dicsősége.