A most feltámasztott féltucatnyi fonálféreg legutóbb a földtörténeti pleisztocén korban élte világát, amikor az emberek és a neandervölgyiek még egymással harcoltak, és gyapjas mamutok sétafikáltak a környéken. Az elmúlt évezredeket pedig kriptobiózisban töltötték.

A mikrobiológia atyjának tekintett Antoine van Leeuwenhoek által a XVIII. század elején leírt kriptobiózis azt jelenti, hogy víz, oxigén, hő és más hasonló létfontosságú tényezők hiányában az állat látszólag élettelen formában tartósítja magát, de a megfelelő körülmények között feléled, írja a ZME Science.

A férgeket a kelet-szibériai Kolima folyó környékén, 40 méter mélyről hozták fel, majd pár hétig szobahőmérsékleten tápoldatban tárolták őket. A kutatók megállapították, hogy a fonálférgek utódai a trehalóz nevű cukorfajtát használták a kiszáradás elleni stressz mérséklésére. A férgek a genetikai vizsgálat alapján a Panagrolaimidae családba tartoznak, így a Panagrolaimus kolymaensis nevet kapták.

A feltámasztást bemutató tanulmány szerzője, Teymuras Kurzchalia professzor, a német Max Planck sejtbiológiai és genetikai intézet munkatársa rámutatott, hogy a leírt fonálférgek némiképp átrajzolják az életről alkotott fogalmainkat.

Olyan formában tudnak létezni a világban, ami se nem élő, se nem halott

– mondta Kurzchalia a Timesnak.

Tudósok eddig millióéves késéssel tudtak magokat csíráztatni vagy baktériumokat visszahozni. A fonálférgek azonban nagyságrendekkel bonyolultabb élőlények, feléledésük komolyan kitolta az állatoknál leírt kriptobiózis határait. Az is példátlan tudományos eredmény, hogy összehasonlíthatóak mai, mintegy százezer generációval később élő leszármazottaikkal.