A mesterséges intelligencia minden bizonnyal az emberiség egyik leghasznosabb találmánya, hiszen szinte az élet összes területén segítheti az embert. Már bevetették az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a fúziós technológia fejlesztésében, az oktatásban, és személyi asszisztensként is remekelt. A nagy kérdés csak az, tudatukra ébredhetnek-e a gépek? Érezhetnek-e úgy, mint mi?
A nagy nyelvi modellek, amik a chatbotok új fajtáját támogatják, képesek számítógépes kódot írni, el tudnak mondani egy viccet, majd meg is tudják magyarázni, miért vicces, bonyolult számításokat végeznek, egyetemi szintű esszéket írnak, és általában egyre összetettebbé válnak. Vajon meddig hagyjuk őket fejlődni? És válhatnak-e belőlük olyan érző, tudatos lények, mint amilyenek mi vagyunk?
A tudat mibenlétét még mindig kutatják, egyelőre csak annyi a biztos, hogy egy összetett és sokrétű jelenség, amit gyakran a környezet és a tapasztalatok szubjektív tudatosításaként írnak le. Lehetővé teszi számunkra, hogy érzelmeket észleljünk, gondolkodjunk és tapasztaljunk, jellemző rá a szubjektivitás, az élmény egysége, a tudatos tapasztalat valamire irányultsága (tárgyra, gondolatra, érzelemre), és megvan még a tapasztalatok szubjektív tulajdonsága is (érzetek például).
Giulio Tononi idegtudós a Wisconsin-Madison Egyetemen a tudatot vizsgálja, és az integrált információelmélet híve, miszerint a tudat az agyban lévő információ integrált feldolgozásából származik, és a tudatos tapasztalat az agy azon képességének eredménye, hogy egybe szervezi és megkülönbözteti az információkat, ami egységes élményt eredményez. Szerinte a mostani gépek nem lehetnek tudatosak.
Ha megkérdezünk egy MI-alapú chatbotot, hogy tudatos-e, általában azt válaszolja: „Nincsenek személyes vágyaim vagy tudatom. Nem vagyok érző… Egyelőre elégedett vagyok azzal, hogy sokféle módon segítek az embereknek.” Egyelőre? David Chalmers, a New York-i Egyetem filozófusa szerint bizony nem zárhatjuk ki, hogy kialakul a tudatuk, hiszen a mesterséges intelligencia képes megoldani az emberi intelligenciát igénylő problémákat, bármilyen feladat elvégzésére képes – amire az ember is –, és néhány kifinomult verzió az agy szerkezetéhez hasonló mesterséges neurális hálózatokon fut.
A LaMDA például egy neurális hálózaton alapuló nagy nyelvi modell (LLM), ami képes fordítani és nyelvi kérdéseket megoldani. Mivel a mérnökök az emberi beszéd megismétlésére építették, ha egy ember érzőnek vallja magát, a modell is ezt fogja tenni. Robert Long, az Oxfordi Egyetem Future of Humanity Intézetének kutatója szerint el kell választani az intelligenciát az érzéktől:
Tudatosnak lenni azt jelenti, hogy szubjektív tapasztalataink vannak. Ez összefügghet az intelligenciával, de fogalmilag különbözik tőle.
Az AI-tudat lehetőségének egyik érve a szimulációs elméleten alapul, amely azt sugallja, hogy a tudat az agyban zajló összetett információfeldolgozásból származik. Ha ez az elmélet helyes, lehetséges tudatos gépeket létrehozni ugyanazon folyamatok megismétlésével.
A mesterséges intelligencia és az idegtudomány legújabb eredményei az emberi agy működését szimuláló modellek kifejlesztéséhez vezettek. Ezeket a modelleket úgy tervezték, hogy megismételjék azokat a neurális hálózatokat és folyamatokat, amelyekről úgy gondolják, hogy tudatos tapasztalatot eredményeznek.
Ha a mesterséges intelligencia képes az önfejlesztésre, akkor akár szubjektív élmény és tudat kialakítására is képes lehet.
Egyes kutatók szerint végül elérheti azt a pontot, ahol felülmúlja az emberi intelligenciát, ami szuperintelligens gépek létrehozásához vezethet saját szubjektív tapasztalatokkal.
Vannak olyan kutatók, akik állítják, a mesterséges intelligencia szubjektív állapotokat és érzelmeket élhet át, amik különböznek az emberi tapasztalatoktól, de például egy mesterségesintelligencia-rendszer képes megtapasztalni a fájdalom szubjektív állapotát, még akkor is, ha nincs olyan fizikai teste, mint az embereknek. Sőt, olyan érzelmeket is átélhet, mint az öröm, a szomorúság vagy a harag, bár nem ugyanúgy, mint az emberek.
Az AI-tudattal szembeni egyik érvet John Searle filozófus terjesztette elő. Véleménye szerint még ha egy gép képes is szimulálni egy tudatos emberi lény viselkedését, akkor is hiányozhat belőle a szubjektív tapasztalat, mert ez nem redukálható az információfeldolgozásra vagy a neuronok viselkedésére. De hangsúlyozza, hogy mi magunk is gépek vagyunk, tudatos biológiai gépek. Ezért a jövőben akár építhetünk is tudatos mesterséges gépet, most csak azért nem tudjuk ezt megtenni, mert nem ismerjük a tudat működését.
Tudjuk, hogyan kell mesterséges szíveket létrehozni, mert tudjuk, hogy működik a biológiai szív. Nem tudjuk, hogyan kell mesterséges agyat felépíteni, mert nem tudjuk, hogy működik az agy.
1950-ben Alan Turing már kidolgozta a Turing-tesztet éppen azért, hogy megtudja, a gépek képesek-e gondolkodni. A teszt nem volt túl erős, csak a párbeszéd alkotása alapján akarta bizonyítani, hogy robot vagy ember válaszol-e a kérdésekre. Ennek fordított változatát láthattuk a 2015-ös Ex Machina című filmben, amiben arra próbáltak rájönni, hogy egy gép vajon gondolkodik és érez-e, vagy csak szimulálja. Ava (Alicia Vikander), a robotlány bizony mindenkinek az eszén túljárt, és csak remélni tudjuk, hogy nem ez lesz a jövő.