A statisztikák szerint egy adott országban minél gyakoribbak a bélféregfertőzések, a lakosság körében annál ritkább a cukorbetegség. Ezzel a megfigyeléssel indít az ausztrál John Cook Egyetem csapatának a Nature Communications hasábjain megjelent kutatása, amelynek keretében horogféreggel fertőztek meg, majd két éven át vizsgáltak 40, inzulinrezisztenciával diagnosztizált férfit és nőt, valamint egy nem fertőzött kontrollcsoportot. A kutatók megállapították, hogy nem káprázat, amit statisztika mutat – a férgek valahogy valóban javulást hoztak az inzulinrezisztenciában.

Az inzulinrezisztencia az az állapot, amikor a szervezet szövetei kevésbé tudják felvenni a glükózt a vérből, leginkább a 2-es típusú cukorbetegséget megelőző állapotként ismert.

Az ausztrál kutatók a fertőzött alanyokat két csoportra osztották, az egyik 20, a másik 40 darab lárvát kapott a Necator americanus nevű horogféregből. A Necator americanus egycentis puha féreg, ami tíz évig is eléldegél az ember beleiben. Tojásai a bonyolult szaporodási ciklusa során a földben kelnek ki, majd az emberi bőrön keresztül, a véráram, a szív és a tüdő érintésével jutnak el a belekig – a testben nem szaporodik, és közvetlenül nem fertőz, így az alapvető higiéniai szabályok betartásával elkerülhető a fertőzés.

A horogférgek miatt a kísérlet résztvevőinek 44 százaléka jelentett emésztőszervi problémákat. Valamivel kevesebben, de nagyon hasonló arányban számolt be ilyen tünetekről a tudtán kívül placebót kapó csoport is. 

A parazitával fertőzötteknél ugyanakkor két év után csökkent testtömeget találtak. Az inzulinrezisztencia homeosztatikus modellértékelésének (HOMA-IR) szintje átlagosan 3,0-ról 1,8-ra esett a vizsgálat ideje alatt a 20 férget kapóknál, a 40 férget kapóknál pedig 2,4-ről 2,0-re csökkent. A féregtelenek eredményei eközben 2,2-ről 2,9-re nőttek. (Az idézett kutatások között volt olyan, ahol a féreghajtó kezelésen átesetteknél a HOMA-IR növekedése volt kimutatható.)

A szervezetre gyakorolt hatás magyarázata nagyon egyszerű: a parazita a saját érdekeit szolgálja. A féreg tovább élhet az egészséges gazdatestben, és tesz is ezért. Szabályozza az anyagcserét, kontroll alá vonja a gyulladásos folyamatokat, és a bél mikrobiomját is úgy rendezi át, hogy az csökkenti a cukorbetegség kialakulásának esélyét.

Az ausztrál kutatók a vizsgálat előtt is meggyőződtek róla, és ismét megerősítették, hogy a horogférgek biztonságosan felhasználhatók az anyagcsere szabályozására, és vagy önálló stratégiaként, vagy a férgek által előállított anyagokat megismerve hasznosíthatóak terápiás célokra. A kétéves kutatást követően a 24 fertőzöttnek ingyenes féregtelenítést ajánlottak fel. Erre senki sem tartott igényt – egy kivétellel, aki csak egy készülő orvosi beavatkozás miatt döntött így. 

Mindez komoly eredmény a cukorbetegség elleni küzdelemben. Nemcsak közvetlen eszközt jelent, de árnyalja a parazitákkal kapcsolatos vélekedéseket is. Arra is fényt vet, hogy a cukorbetegség elterjedése a modern civilizációban nemcsak a cukros üdítők fogyasztásának, hanem az elterjedt köztisztaságnak és higiéniának a következménye is.

Ezzel együtt arra biztatjuk olvasóinkat, hogy mindezt annak lássák, ami: egy meglepő és potenciálisan hasznos tudományos megállapításnak. Bélférgek szándékos fogyasztásától mindenkit óva intünk, ha efféle ötlete támadna, az a minimum, hogy orvosával konzultáljon erről.

(Nature Communications)